
Madártávlatból
Háromszéki közember, modern kiskocsi tulajdonosa tette fel a kérdést: mit keresnek Hilibben? Hát arról a faluról mit is tudnak írni? Csend és nyomorúság van ott, ejsze még múltja sincsen… - Kiderül a nagymosáskor - feleltük, s folytattuk utunkat.
Közéleti sorsát az ozsdolai önkormányzat irányítja ennek a 296 lakost számláló kistelepülésnek (2002-es népszámlálás), a lelkiek rendben tartásáért azonban minden idok gelencei papjai feleltek-felelnek, Hilib jelenleg is a nagyközség Szent Imre herceg nevére felszentelt materének filiája. 1567-ben valóban csak tizennégy család lakta, de sokkal régebbi település. Egykori katolikus kápolnája elpusztult, emlékét egy utcanév orzi: Kápolna utca. Helyette 1861-ben Keresztelo Szent János tiszteletére új templomot épített a faluközösség. Oltárképe is a védoszentet ábrázolja. A kápolna kobol faragott, késo gótikus ajtaját, melyen az 1797-es évszám látható, sekrestyeajtó gyanánt, az eredeti deszkaajtóval együtt, beépítették a mai templomba. A templom elott egy 1901-ben állított kokereszt áll, nemrég újíttatták fel. Ebben a faluban él a régi híres Gál família. Egy 1770-bol származó harangját is ok öntették. Hilibi Gaál János (1779-1891) író, jogász, közéleti személyiség volt. Ma is aktuális kérdéseket boncolgató könyvének címe A székely gazdászat viszonyai. Kis túlzással elmondható, hogy ma sem sokkal különbözik a gazdászat attól, melyet a XIX. század második felében muveltek itt! Másik neves famíliája a településnek a Fábián család. Fábián Sándor (1848-1912) gyulafehérvári kanonok, tanár, Fogarassy Mihály erdélyi katolikus püspök titkára volt. O szerkesztette a ma is forrás értéku Közmuvelodés katolikus irodalmi közlönyt.
Meleg májusi nap pergeli a határt. Poroz a gyenge agyagos és kötött talaj a mezogépek nyomában. Egy asszony a perjét irtja éles, könnyu kapájával, egy férfiember sarabolja a takarmányrépát, Fábián Erno gabonáját permetezi. Nézzük-kémleljük a határt: vajon, hol lehet az a hely, ahonnan kobalták kerültek napvilágra? És hol az, ahonnan temérdek régi pénz, a híres hilibi ezüstpénzlelet került ki? Mert lám, rég az ideje, hogy ember lakja ezt a tájat. Smaragdzöldben pompázik a falucska felett a Luci-fenyves, a millenniumi emlékerdo, az egykori majálisok színhelye. Tyúkok karicsolnak, s az óvoda udvara is zajos: ,,csármál” a kilenc kisóvodás, egy maréknyi iskolás, ok a falu aranytartalékai, a ,,trónörökösök”.
Meg is szoktuk, mert erost fáin
Ebben a mondatban tömörítette a falu Vitályos Emília tanítóno iránti elismerését, aki 36 esztendeje oktatja-neveli a hilibi iskolásokat. Úgy néz ki, hogy az idei az utolsó nemzedék, melyet még tanít, sajnálják a faluban. Életerosen, tervekkel tele, de elérte a nyugdíjkorhatárt. Ilyen elismerés után bizonyára, bensoséges hangulatú búcsúztatóra is sor kerül majd.
- Most összevont egy-négy osztályom van. Az elsoben hármat, a másodikban négyet és a negyedikben szintén három gyereket tanítok. Összesen tíz. Az óvodai létszám az alap arra, hogy kijelentsem: nem fog megszunni az egy-négy osztályos oktatás Hilibben - mondta mindenki Emília tanító nénije. - Az épületen kicserélték a cserepet, benn van a folyóvíz, beépített illemhelyek… Egy külso meszelés volna még fontos, és az udvart övezo kerítés kijavítása. Tanítványaim ügyesek. Voltunk mesemondó versenyen, ahol dicséretet kaptunk, mi adtuk a musort, és koszorúztunk március 15-én, kokárdákat készítettünk. A búcsúnkat megelozi az elso áldozás, és mi segítünk a pap bácsinak, verseket, éneket tanulunk az alkalomra. Június elsején a gyermeknapot a kézdivásárhelyi Petofi Sándor Általános Iskola tanítóival-tanulóival közösen fogjuk megtartani. Szép és gazdag évzáróra készülünk: búcsúztatjuk a negyedikeseket.
Vitályos Emília megírta Hilib rövid történetét. Virággal tele, szép kertjének árnyékában ebbol szemelgetünk a lap Faluvilág rovatának számára helytörténeti értéku adatokat.
A falu az egyház,
s az egyház a falu
Hilibben 290 katolikust, egy reformátust és két olyan személyt írtak össze a népszámlálás alkalmával, aki nem mondta meg vallási hovatartozását. Így aztán elmondhatjuk, hogy tiszta katolikus faluval van dolgunk: ha közérdeku munka van soron, azt éppen olyan fontosnak tartják, mint amire az egyház kéri fel a hilibieket. Látogatásunkkor az ozsdolai önkormányzat segítségével, közmunkával javítottak egy középületet, amely a tuzoltószertárnak, a tejcsarnoknak ad helyet, s abban lesz majd a körorvosi rendelo is. Gál Jakab szerint a kultúrházra is ráférne egy kis javítás: ,,a stukatúrát kell kijavítani, hogy ember elé való képe legyen. Itt közmunkára lehet számítani, csak arra kérjük Csíki Dávid ozsdolai alpolgármestert, hogy teremtse ide a nyersanyagot.” A faluból a tejet egy konstancai vállalkozó viszi el, akinek Kézdimartonfalván van feldolgozója.
Hilibben még a helyi tuzoltó csapat is ütoképes. Fehér Lajos parancsnok elmondta, hogy a lepergett évek alatt, sajnos, sokszor kellett bizonyítani, hogy a kéziszivattyús helyi csapatot nem kell lebecsülni, mert Isten orizz, ha nekik futni kell. ,,Mi nem versenyre járunk, mi itthon versenyezünk, mert volt itt tuz éppen elég! Elobb egy épületet kellett megmenteni Kelemen Szilveszter Pálnál, azelott pedig egy istállót, a Fehér Lajosét. Természetesen, nekünk addig van nagy szerepünk, amíg megérkeznek a kézdivásárhelyi tuzoltó autók. Felszerelésünkben segített az ozsdolai vezetés: kaptunk két új tömlot és egy új, habos oltókészüléket.” Az úton lévo hilibi gazdák is szót kértek. ,,Mi nem bánjuk, ha megdicséri az ozsdolai vezetoket a szerkeszto úr - mondták -, mert van vezetékes ivóvizünk, építettek hidakat, átereszeket, s mondjuk, a bekötoutunk is jó állapotban van. De azt is tegye hozzá, hogy grédereztessék meg a mezei utakat, mert gyalázatos állapotban vannak. Csak azért mondjuk, hogy nehogy azt higgyék, Hilibben több semmi tennivaló sincsen!”
Keresztelo Szent János születésnapja
Kelemen Pált, a filia katolikus gondnokát a június 24-én sorra kerülo Szent János-napi búcsúra való készülodésrol kérdeztük. A gondnokék udvarán már lobogtatta a szél a hófehérre mosott templomi terítoket és miseruhákat, mert Hilibben nemcsak lélekben, hanem külsoségekben is készülnek a falu legnagyobb ünnepére, díszbe öltöztetik a templomot. Ilyenkor hazahívják a messzi tájakra elszármazottakat is, s ha valaki valakinek kisebb tisztelettel, hálával tartozik, elhangzik a szokásos szólásmondás: ,,köszönöm, majd leisszuk búcsúkor!” Az ünnepre megmozdulnak azok is, akik búcsús vásárfiát árulnak a templom piacán. Régi szokás ugyanis, hogy a nagymama, az édesanya nem mehet haza üres kézzel, egy similabdát, egy cukorszopókát, -halacskát vagy szivarkát, jobb esetben mézeskalácsot visz az aprónépnek, vagy azoknak az öregeknek, akik nem tudnak már legyalogolni a szentmisére.
Több hilibi asszonytól is megkérdeztük: a búcsúra milyen ünnepi ételt szoktak fozni? A felelet egybehangzó volt: ,,laskaleves házi laskával, majorsághús pityókapürével és paradicsomszósszal! Eloétel is van, eros pálinka, amit Gelencén foznek, bor vagy sör, de a tészta, a sütemény sem marad el.”
A legnagyobb dologidoben kopogtattunk be Fábián Ernohöz, a falu kántorához, aki 45 esztendeje szolgálja énekvezérként ezt a kis filiát. Arról érdeklodtünk, melyek azok az énekek, melyeket búcsúk alkalmával énekelnek a hívek?
- Itt kimondott búcsús ének nincsen - felelte. - Én mint kántor választom ki, hogy mit énekelünk, foleg népi templomi énekeket. Például Ó, szeretet szent emléke, / Jézusnak teste s vére… Foleg gyozelemrol szoktunk énekelni, vagy valamilyen Mária-éneket.
Fábián kántort jó hallással-hanggal áldotta meg az Isten. Elmesélte, hogy kisgyerek korától szeret énekelni, elobb cimbalmon, majd harmonikán játszott, úgy lett kántor.
- Buzgón vallásos népek a hilibi híveim - felelte kérdésünkre t. Bereczi István gelencei plébános. Van gondom arra, hogy lélekben felkészüljenek templomuk nagy ünnepére, és nagyon örvendek, hogy sok más ünnep között a búcsú megtisztelo helyet kap. Szép ünnepre számíthatnak, itt lesz a foesperes s egy maréknyi papság. Hogy kit kérek majd meg a szentbeszéd elmondására, még nem döntöttem el. Van egy tervünk, s arra gyujtjük az anyagiakat: Isten segedelmével ki szeretnénk javíttatni a templombelso szép, aranyozott festményeit.
Esot kér a nép, esot vár a határ
Vajda Dávid lovas szekerével épp a mezorol tér haza, trágyalevet vitt oda. Kell az a sovány és gyenge hilibi televénynek. O képviseli Hilibet az ozsdolai községi tanácsban. A faluban folyó eseményekrol elmondta, hogy soron a víztartály tetejének szigetelése, a vezeték javítása, és ha az önkormányzat kijavíttatja buldózerét, a mezei utak feljavítására is sor kerül. Vele és Fábián Ernovel beszélgettünk a közhangulatról, arról, hogy mit lehetne tenni a kisfalvak népének érdekében, hogy minden gondnak a mezo felé kellene irányulnia, mert ma is ez az eltartója, megtartója a falusi népnek.
- Ha nem pillant ránk az Úr - így a képviselo -, megkezdodik a baj, eso kellene, de mi ezért csak imádkozni tudunk. Egyelore szép a határ, a kalászosok is, és mindenki azon fáradozik, hogy mentse a termését, kevéske pénzét vegyszerekre, gépi megmunkálás bérére gyujtögeti. Az állami támogatásból természetesen mi sem maradtunk ki, de az államnak sokkal nagyobb gondot kellene fordítania a falusi termelore, mert hamarosan maga is megérzi, hogy ha szegény a termelo, szegény lesz az állam is.
- A pityókát mind elültettük - mondta Fábián Erno -, de még nincs kikelve. Törökbúzát nem termelünk, nem érdemes, pusztítják a vadak. Ha jönnek a regáti románok, velük szokott cserélni a nép. Sajnos, nálunk nincsen hagyománya a cukorrépa termesztésének, a mezo mintegy öt százalékát foglalja el. Takarmányrépát mindenki csak a maga szükségletére termel. Nagyobb a becsülete a takarmánynövényeknek, a lucernának, a herének. De sajnos, baj van az állattenyésztéssel is. Hiába kínlódik a nép, mert sem a terményt, sem pedig az állatokat nem lehet megfelelo árban értékesíteni. No: ezen kellene gondolkoznia állam bácsinak, vezetoinknek!
Kisgyörgy Zoltán