
Az üzemtervezés kérdése, mint kitunt az elozo írásunkból (Fogynak az erdok, Háromszék, május 9.), okvetlenül megéri a vizsgálódást. A megyei erdészetnél azt fájlalta valaki, hogy az üzezemtervek készítését kiengedik az állami hatóság kezébol. A riporter maga nem kíván döntobíróként fellépni e vitában, különben is az a véleménye, hogy egyelore még mindig a magánszféra megszilárdítása az, mely egy majdani egyensúly érdekét szolgálja. A közvélemény nem ok nélkül pártolja a magánkezdeményezést ott, ahol az állam egyelore a szukösség elosztásában jeleskedik legfeljebb, s a jólét amolyan délibábos vágyképként lebeg a nagy többség szeme elott, mert birtoklásáról szó sem lehet. No de a szakszeru munkavégzésben is hatékonyabban muködhet egy magáncég, s ez minden bizonnyal az üzemtervek elkészítésére is érvényes. Nem az erdészeti üzemtervezés etatizálása mellett kíván hát a riporter lándzsát törni - az alighanem csak nehézkesebbé tenné a folyamatot, s az állami szférában oly vígan tenyészo korrupciónak nyújtana új tápot -, de a visszásságok szóvá tételérol lemondania hiba lenne. Az erdotulajdonost és az erdészt ugyanis a rossz, irreális üzemterv becsapja, félrevezeti. Hogy ez milyen okokra vezetheto vissza, s milyen szerepet játszik benne a tudatos félrevezetés szándéka, hogy inkább tévedés, avagy a vágyálmok nyomására következik-e be a torzulás és a valóságtól való eltávolodás, az esetenként változik nyilván, de egyaránt sérti a gazdálkodási és az ökológiai, hogy ne mondjuk, a társadalmi érdeket.
Vágni mindenáron
Az ideiglenes üzemtervezést, melyet pár évig a harminc hektárnál kisebb területekre megengedett a hazai gyakorlat - okkal különben, mert az apróbb parcellákat kézhez vevo új tulajdonosoknak kívánt kedvezni -, újabban pontosan a visszásságok feltárásának hatására tiltja a jogszabály. E tilalom azonban új bonyodalmak okozója lett. Hogyan látja a kérdést a szakember? Bessenyei István, a zágoni magánerdészet vezetoje mondja kiegészítésképpen a már elhangzottakhoz:
- A régi ideiglenes üzemtervek a törvény szerint addig maradnak érvényben, amíg száz hektár alatt az állam nem készíttet állami költségen községszintu vagy száz hektár fölött a tulajdonos saját költségén új üzemtervet. Igen ám, de száz hektár alatt üzemterverveztetni most nem szabad. Ha az állam felajánlotta volna a pénzt a községenkénti tervek elkészítésére, nem lenne fennakadás. De ez nem történt meg, ehelyett arra biztatja a tulajdonosokat, alakítsanak egyesületeket, azt jegyeztessék be a törvényszéken - hosszadalmas folyamat -, s az egyesület már megrendelheti a tervet. Gondok itt jelentkeznek, az erdok szétszórtan fekszenek, egyiknek van társa, másiknak nincs, van, aki másfél hektárral magára maradtan küzd reménytelenül...
A legújabb törvény, a 247-es sok száz hektár alatti parcellát szolgáltat majd vissza, ezzel csak fokozva a bajokat.
No de nézzük meg közelebbrol, hogyan is fest egy ilyen terv, és hogyan készül, mi mozgatja a megrendelot, és mi a tervezot:
- Sok magán szakcég jött létre, és elvileg a konkurenciának az ár csökkenését kellene eredményeznie, de nem így történik. Járt a kezemben olyan üzemterv, melyrol lerí, hogy a tulajdonost átejtették, mert olyan kivágható mennyiségeket irányoz elo, melyeket a terepen hiába kerestem. Tolem a tulajdonos hiába várja el azt a fát, mert nincs, ahonnan eloteremtenem. O átadja - igényeltétek a tervet, itt van, most ide a fával! -, de én hazulról nem hozhatok neki. A legvisszásabb, hogy a díjszabásnál nem a terület, hanem a kivágható mennyiség függvényében állapítja meg az üzemtervezo a munkadíjat. Jóváhagyott üzemtervekrol van szó, e tévedések, sajnos, elcsúsznak idonként. A jóváhagyáskor a szakember a számításokat tudja ellenorizni, de hogy a terepen mi található, azt nehezebben. Elofordult az is, hogy a kitermelheto mennyiség növelése céljából húszéves erdot vághatónak tüntetett fel, ami képtelenség. Én a tulajdonos távlati érdekei ellen is cselekedtem volna, ha mégis kitermeltetem azt a mennyiséget.
Az erdész nem mondja, a riporter veti fel: és mi van akkor, ha a tulajdonos szorultságában vagy azonnali haszon utáni hajszájában veszi rá az üzemtervkészítot, hogy irreális mennyiségeket tüntessen fel a tervben, mert ot pillanatnyilag csak az érdekli, mennyi pénz üti a markát? Adtak vissza olyan erdot is például, mely 30-40 éven át vajmi kevés haszonnal kecsegtet, inkább felemészti a pénzt, mint hozza...
Erdészeti hétköznapok
A mai helyzetben az indulás speciális nehézségei miatt a közbirtokosságoknak, magánerdo-tulajdonosoknak a jövedelmi források szegényes kínálata is gondot jelent, ezért lett vágáscentrikus az elvárásuk, a szemléletük és beállítottságuk, mely az intézményes viszonyokra is torzítóan hat. ,,Mi, mint erdészeti szolgáltatások nyújtója, a tulajdonosoknak csak nyug vagyunk - mondja az erdész -, s mivel a faértékesítést ok végzik, mi a költségek, a kiadások közt szerepelünk. A tulajdonos nagyobb haszonra vágyik, a közbirtokosságok tagjainak szeretnének minél többet kiosztani, azt pedig honnan teremtsék elo? A fa vágási mennyisége adott, ha azon nem tudnak változtatni, maradna a faértékesítés változatosabbá tétele, de ha ez akadályba ütközik, vagy nem megy, marad a kiadások lefaragása. Mi ilyen kiadási tétel vagyunk. A tagsági díjak kifizetésének megtagadásáról nemigen lehet szó, egy-két kivételtol eltekintve nem fordul elo, de ott vannak a munkálatok az ültetéstol kezdve. Mi azt inkább felügyeljük és levezetjük, el is végeznok, de az külön kiadás. Emiatt sok a vita a nevelo vágások, a felújítási munkálatok és karbantartás körül. Ha ezeket elhanyagoljuk ott, ahol az üzemterv eloírja, akkor az az erdo minoségén meg fog látszani. Ha a pionírfákat - a nyírt, a nyárt, a gyertyánt - nem vágják ki idejében, elnyomják a minoségi fajokat, és évtizedes lefutásban lerontják az erdo értékét. Az ültetést még ki lehet harcolni, de a csemetekapálás megoldása már nehezen megy. Márpedig a csemetéket az ún. zárásig jó pár éven át a ránövo futol, a nyírtol, nyártól óvni kell, mert megakadályozzák a növekedésben. A kapálás nagyon munkaigényes dolog, azért sokszor közelharc folyik érte, s mi, mint a távlati érdekek képviseloi, a tulajdonos saját javának védelmében kerülünk szembe annak azonnali szempontjaival.”
Itt érdemes megjegyezni, hogy az érvényes szabályozás szerint, ahol az állam korábban kitermelt erdot ad vissza, ott köteles maga beültetni a területet, és a kezdeti évek költségeit is állni, a kapálásról stb. gondoskodni, ami korántsem megy zökkenomentesen.
A közbirtokossági vezetoségekre nyomás nehezedik a tagság részérol, közkeletuek az összehasonlítások a ,,te mennyit kaptál?” fajtából. Az erdész több megértésre int, ugyanaz az ezer hektárnyi terület egészen mást érhet, és másként jövedelmezhet, attól függoen, mivel van benove, és mennyit lehet vágni abból, illetve milyen kezelési költségek merülnek fel. ,,Jelenleg a bükk nem kelendo, fenyo mindenkinek kéne, de nincs elegendo. Más példa: a papolci közbirtokosság olyan területet kapott vissza részben beültetve, részben beültetlenül, mely az 1995-ös széltörésnek esett áldozatul, ott évtizedekig nem lesz semmi. Egy nemzedéknek be kell érnie a többi erdo kisebb jövedelmével.”
(Az ilyen helyzetek miatt is foglalkoztatja az embereket az eladás szándéka, a zágoni Bota esetében azonban tudni kell: ott széltörés nem pusztított, az erdo pedig vágásérett, ráadásul - mint lapunk megírta - egy azóta megszunt joghézagot használtak ki furcsa gazdái arra, hogy megszabadítsák magukat tole. A nyugati vevok mindazonáltal itt ólálkodnak a kertek alatt, miként arról még lesz szó sorozatunkban. Általában cégek vásárolnak, de csak vágásérett erdoket.)
De mikor minosítheto annak az erdo?
- Aki középkorú erdot kapott vissza, az messzirol nagyon szépen néz ki, de semmilyen vágást nem lehet benne végezni. Az 50-60 éves erdoben gyéríteni még lehet, de 70-tol felfelé ki kell várni azt a 100-110 évet, mire vágáséretté válik, s közben inkább csak kiadással jár a birtoklás, mint haszonnal. Az idéntol még adót is kell fizetni rá.
Pályázatok
Új távlatokat csillant meg a hazai erdogazdálkodás elott, hogy a csatlakozás után lehívható uniós pénzek válhatnak hozzáférhetové. Akárcsak a mezogazdaságot, ezt sem szabad a gazdasági-piaci viszonyoknak teljesen kiszolgáltatni, a puszta profitnál és jövedelmezoségnél messze többrol van szó, egyre nagyobb jelentoségre tesz szert a természeti egyensúly megtartásába való befektetés - legyen az mégoly improduktívnak tuno. Külföldön hatalmas erdosítési programok bizonyítékait láttuk, tudomásunk van róla, hogy az elso tervek már kormányszinten megfogalmazódóban. Ezekbol alsó szintre még jóformán semmi nem ért el. Az elocsatlakozási programokból a megyében vajon részesült-e valaki?
- Sapard-felkészíton jártam, de akkor szervezték az utolsót, mikor már el volt osztva minden. Egy magánerdészet azért sem tud pályázni, mert saját tokéje nincs, márpedig ötven százalékot kellett volna kitenni. Egyesületeinknek kellene erre gondolniuk a jövoben. Tudtommal a megyében senki nem nyert eddig pályázatot. Voltak erdosítésre meghirdetettek, de nálunk sok legelot a mai napig sem kaptak vissza a közbirtokosságok. Utak építésére: az erdei utak állami tulajdonban voltak még. Erdogazdálkodás-szervezésre, irodafelszerelésre: erre számítottunk, de mire pályázatközelbe kerültünk, be is volt fejezodve. A megyében egy erdészetnek sem sikerült.
Országos csemetehiány
Többfelé panaszolják a megyében, az idén nagy gondot az erdészeteknek a csemetehiány okozott. A törvény a csemetekerteket állami tulajdonban tartotta meg, ezért az erdészetek maguk hoztak létre faiskolát saját céljaikra. A csemeték termesztési ciklusa azonban kettotol öt évig terjed, a kis fácskák az idén nem voltak még ültethetok. Fölöttébb visszás, hogy az állam csemetéskertjeiben újabban egyebet termel, például krumplit saját céljára. A csemetenevelés munka- és költségigényes, jövedelmet csak három év után hoz. Ezért is üdvözlendo, hogy az egyesületek a megyében rátértek az önellátásra e tekintetben, az elso eredmények jövore már várhatók - tudtuk meg Zágonban, Kézdivásárhelyen, Kézdialmáson.
*
Hibaigazítás: múlt heti írásunkban a hajdani zágoni üzemosztály területe természetesen 4-5 ezer hektárt, és nem 45 000-et ölelt fel, miként sajtóhibából kifolyólag megjelent.
B. Kovács András