Máról holnapra: Fel is út, alá is út

2007. május 11., péntek, Archívum 2003–2007

Összerezzentem egy napihír olvastán: Háromszéken nincsen érdeklodés az erdélyi autópálya megépítésére kiírt munkahelyek iránt. A Bechtel építkezési cég háromszáz munkahelyet ajánlott fel elsosorban azoknak a baróti bányászoknak, akiket nemrég bocsátottak el a köpeci szénbányáktól. Az útépíto cég vállalta az alkalmazottak szállítását és elszállásolását, de ennek ellenére sem gyult össze egy csoportnyi ember, hogy a Brassótól Segesvárig terjedo szakaszon dolgozzék. A volt bányászok havonta végkielégítést kapnak, s ezért nem verik le egymást, hogy az annyi politikai port felkavart s akkora észak-erdélyi magyar sikernek elkönyvelt európai útalkotásban részt vegyenek.
Eddig a hír, s hogy errol most az elektronikus hírközlés mellett itt is szót ejtek, annak két oka van. Az egyik az, hogy nem minden elbocsátott bányamunkás, volt bányaalkalmazott ül otthon vagy internetes kávézóban a számítógép elott, hogy errol az útépítési ajánlatról információkat szerezhessen. De mielott az idegeimet megrezzento másik okról szólok, utalnék arra, hogy magam is voltam 15-16 éves koromban, nem jókedvemben és dalolva, kétkezi útépíto munkás. Az eresztevényi állomás és Csernáton-Kézdivásárhely fele útja között dombelhárító kulákfiókaként dolgoztam, hogy magamnak jobb társadalmi származási besorolást szerezzek - ami a továbbtanulási lehetoséghez szükségeltetett - és természetesen, némi pénzt is.
Nos, a baróti volt bányaalkalmazottak húzódozása a mostani útépítési munkavállalástól azért borzongat meg, mert ez egy általános kelet-európai ártalom, én egy veszélyes volt szocialista kór tünetét és képét látom benne, s ez engem, a gazdaember családjából származó, s a kétkezi munkási iskolát is kijárt valakit felette zavar. Senki volt bányászt nem akarok személy szerint megsérteni, inkább elmondom azt a történetet, hogy amikor a rendszerváltás után egyik fantasztikus sikereket felmutató munkahelyteremto embert megkérdeztem, miként alakult a munkanélküliség állapota a falujában mióta sikeres vállalkozásokba kezdetett, azt hitte, gúnyolódom véle. Aztán megértette, hogy nem errol van szó, és elmondta: ülnek egyesek a kocsmában (félre ne értsenek, alkalomadtán én is befordulok azon az ajtón), s azt tárgyalják, mit gondol ez a hülye X, hogy én majd dolgozom ,,neki”?
Középkelet-Európa legszörnyubb betegsége ez az osztogatásra, az ingyen pénzre, az adományra, a kunyerára kinyújtott kéz. Ez a munkakerülés bölcsoje, palántahelye és melegágya. Nem utat, utakat akarnak építeni egyesek, hanem majd arra sem lesznek alkalmasak és képesek, hogy a számukra mások által megtermelt szociális pénz ellentételezéseként a Bechtel és mások által megépített utak mentérol a labodakórókat eltüntessék.
Akinek nem inge, ne vegye magára.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-05-16: Archívum 2003–2007 - :

Mi, hol, mikor