Elofordul, hogy amikor körülvesz a pletyka, a bürokrácia, az érdektelenség, kifakadok, hogy itt nem lehet élni - kezdi Erna a mesélést.
Egy ilyen alkalommal komoly beszélgetésbe bonyolódtunk Ildikóval és Anitával. Ildikó faluról került fel az egyetemi városba, Anita egy másik nagyvárosból jött, én meg a vidéki kisvárost képviseltem.
- Nálunk minden csupa zöld, csupa dimb-domb, és olyan jó csend van - kezdte Ildikó. - Mindenki kedves, érdeklodo. Úgy két hétig imádok otthon lenni.
- Mi történik azután? - hökkentünk meg mi a ,,túlsó partról”.
- Azután már zavaró az érdeklodés - így Ildikó -, mindenki mindenbe beleüti az orrát, véleményt nyilvánít, és elvárják, hogy a régi hagyományok szellemében élj, még akkor is, ha ez nem egyezik az életmódoddal. Ha nem így teszel, kinéznek maguk közül.
- Nálunk nem fenyeget ez a veszély - magyarázta Anita. - Az emberek úgy mennek el egymás mellett, mintha mindenki más-más bolygóról származna. Csupa unott arc, csupa idegeskedés. Csak ismeros társaságban érzi jól magát az ember. Van füst is, meg zaj is, de van pezsgo kulturális élet, nagyszeru mulatságok. Ha megszokod, akkor már nem fáraszt, de néha hiányoznak a hegyek, az erdok, a csend.
- Én úgy érzem, hogy a kisváros az elobbi két változatnak egy furcsa keveréke. Van zaj is, de néha túl nagy a csend. Az ismerosök szívesen állnak szóba veled, de sohasem értékelnek igazán.
- Miért? - kérdezte Ildikó értetlenkedve.
- Talán azért, mert te sem lehetsz több, mint ok, hiszen itt éltél közöttük. Az idegenekre ellenben felnéznek. Egyszerre befogadók és elutasítók. Csak úgy szeretek otthon lenni, ha hosszabb ideig máshol éltem.
- De mit lehet akkor tenni? - elmélkedett Ildikó. - A falusi menjen városra, a városi falura, a hazai külföldre, a külföldi meg ide?
Sokáig töprengtünk a válaszon, aztán megszavaztuk, hogy az a hely jó, ahol elfogadnak, nem gáncsolnak, és hagynak élni - fejezi be Erna.
A történet hallatán nekem a Tamási-idézet jutott rögtön eszembe: ,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”...
Jártó Kocsis Edit
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.