Addig füstölt a kézdivásárhelyi csavargyár körüli vita, hogy ténylegesen is füstfelho fedte be az ócskavasteleppé silányult üzemet. Vannak, akik ,,jelt” látnak a balesetben, vannak, akik fokozott gyanúval figyelik az eseményeket.
Nem csoda, ami az utóbbi években történt (vagy nem történt) a csavargyárban, illetve a csavargyár kapcsán, ember legyen a talpán, aki megérti. Az egyik fél azt mondja, hogy egy bukaresti cégnek aláírt egymillió dolláros váltó vitte csodbe, a másik, hogy a privatizációban részt vett bunszövetségek lopták el, és osztoztak a hasznon. S mindeközben kihalt monstrummá változott az egykor több száz embernek munkát és kenyeret adó üzem. Perek sora szántotta és szántja végig az ország bíróságait, csodeljárás indult, a kisrészvényesek egyesületet jegyeztettek be, vádak és címkézések hangzottak el - ám nem sok eredménnyel. A monstrum megközelíthetetlen tetszhalottként rostokol.
Mintha csak a dicso szocialista iparosítás mementója lenne, vagy az elmúlt másfél évtized történéseinek furcsa szimbóluma. Mementója annak a kornak, amikor a tervszeru iparosítás örve alatt, a totalitárius rendszert szolgáló függoségi viszonyok mellett a székely tömb szétforgácsolása, a hírhedt nemzeti homogenizálás volt a cél. A hagyományos paraszti - közösségi - életmód szétverése ,,csak” amolyan mellékterméke volt e folyamatnak.
A kilencvenes évek magánosítási láza sem hozott semmilyen megoldást. Ha egyáltalán lehet magánosításnak nevezni azt a folyamatot, amikor a vásár után nem a beruházás, hanem a lakat válik egyeduralkodóvá. A csavargyár története szimbóluma lehet tehát annak a vadkapitalizmusnak, amely nagy hatalmú párttitkárok kezébol a mindent felperzselo kapzsik érdekkörébe sodorta, kénye-kedvének szolgáltatta ki emberek százezreit.
Ideje volna kivizsgálni: milyen machinációk, összefonódások, hatalmi játékok vezettek oda, hogy magánosítás címén nem csak gyárak, hanem egész iparágak omlottak össze. S mindezt nem az egymásnak feszülo érdekek szövevényes harcának következményeként kellene megtudnunk, hiszen a privatizációs szerzodések ellenorzése a magánosítást lebonyolító állami intézmények feladata lenne.
Csupán akarat és elkötelezettség kellene hozzá. Hogy a magánosítás füstjétol néha a fejlodés parazsát is láthassuk.
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.