Demeter Antal
A Maros megyei Székelyvéckén született 1937. október 5-én. A hegymászást gyerekkorában kezdte a véckei dombokon. Igazi edzoi a késobbi csapattársak — Welkens Roland, Ionel Nicu Coman — voltak, akikkel egy sorban sajátította el a hegymászás ábécéjét, s emelte arra a szintre, amelyen már csak csiszolni, finomítani kellett, ahhoz, hogy megküzdhessen a felhok fölé nott magassággal. Ezt a csiszolómunkát együtt végezte kötéltársaival, a már említett Welkens Rolanddal, Ionel Comannal, na meg Valentin Garnerrel és nem utolsósorban Kovács Zoltánnal — aki sajnos, késobb a lavina áldozata lett —, és oly jól, hogy a hetvenes évek elején elindulhattak a hegyek, a csúcsok meghódítására.
Tóni bácsi, ahogy a hegymászók szólították, 1972-ben az iráni 5771 méter magas Demawend csúcsának meghódításával jegyeztette be nevét az alpinisták névsorába. Három évvel késobb, 1975-ben a Hinducus-hegység 6843 méter magas csúcsa, a Koh-e-Bandaka következett, majd 1977-ben az Alpok szeme fénye, a Mont Blank is a meghódítottak sorába került. Közben többször megfordult a Kaukázusban is. Büszke arra — és méltán —, hogy minden kijelölt csúcsot legyozött, minden kijelölt sziklafalat megmászott. Ma már csak csínytevésként kezeli azt a két alkalmat, amikor ,,kipróbálta”, milyen érzés is egy meredek sziklafalról nyolc-tíz métert zuhanni. De fogalmazhatunk úgy is, kellett valami változatosságot bevinnie a hegymászásba, ha már versenyen nem indulhatott. Vagy mégis? Úgy van, a hegymászók minden alkalommal versenyeznek egymással és a magassággal, olykor pedig az idovel is. Közgazdászként került Sepsiszentgyörgyre az autóvillamossági gyárba, ahol felkarolta a hegymászószakosztályt, azt a szakosztályt, melynek tagja volt egykor Szocs Imre, Kovászna megye, a történelmi Háromszék magassági csúcstartója.
Tóni bácsi, miután szegre akasztotta hegymászó kötelét, csákányát, nem fordított hátat a hegyeknek, a hegymászóknak, 1987-ben megszervezte az elso romániai expedíciót a Himalája 8000 méter magas csúcsára. Szukebb körében, családjában pedig beoltotta a tagok mindenikébe a hegyek és a sízés szeretetét. Ez külön elégtétele és büszkesége. Családi körben bolyongani, járni a hegyekben, együtt sízni csodálatos élmény, legalább olyan csodálatos, mint mászni a magas hegyeket, az egyenes sziklafalakat vagy éppen az öreg Cenk iskolafalát.
Ovidiu Olteanu
Brassóban született 1970. augusztus 6-án. A Cenk alatti városban tanulta meg a betuvetést, a szorzótáblát, itt lépett örök házasságra az atlétikával. A Cenk alatt meghúzódó várfal tövében muködo Luceafarul Sportiskola volt az elso egyesülete, edzoje pedig Liviu Mereuta. A tanítványok szeretetét élvezo mester nem tétovázott, mindjárt az indulásnál a középtávra fogta a nyurga Ovidiut. Látott o, amit látott, s hogy jól látott, azt bizonyítja az elvitathatatlan tény: alig kétévi együttmuködésük meghozta Olteanu elso sikerét: 1987-ben az ifjúsági II-esek országos bajnokságán 8:22,90-nel ezüstérmet nyert 3000 méteres síkfutásban.
Az ezüstérmet aranyak követték. Ovidiu civil életében is felpörögtek az események: érettségi a Hidromechanikában, katonaság a Steaua sportszázadában. Tizenhat hónappal késobb, 1990-ben átigazolt a Konstancai Farulhoz. A klub elnöke akkor a híres hosszútávfutó Ilie Floroiu volt, az edzo pedig Ioan Veliciu. Kemény tíz hónap következett, míg Olteanu megtalálta a Steaua korszak elotti régi önmagát. Elso sikerét 1500 méteren aratta, országos bajnoki címet nyert. Ezt követoen tíz esztendon át minden bajnokságban szerzett legalább egy bajnoki aranyérmet, de volt olyan esztendo is, amikor kettot, hármat. A felnott korosztályban nyert bajnoki címeinek száma messze túlhaladja a húszat.
1992-ben Sepsiszentgyörgyre költözik, közel a szüloi házhoz, és az MSC-hez igazol együtt feleségével, Stelával és a Ionescu házaspárral. Edzojük Sánta Károly lesz. Ovidiu már sepsiszentgyörgyiként szerzi meg elso Balkán-bajnoki címét 1993-ban, az év végén pedig rajthoz áll a budapesti szilveszteri futáson, és nyer egy Oltcit személygépkocsit. Megtetszik neki ez a buli, és 1994-ben újra jelentkezik a magyar fováros szilveszteri viadalán, újra nyer, ezúttal egy Opel Cadettet. Nem csoda, ha szívéhez nott Budapest... 1998-ban a Samsung Kupa világnagyságokat rajthoz állító rendezvényén, melyen a kenyai Komen világcsúcsot döntött 3000 méteren, Ovidiu az országos rekordot írta át 7:48,47-re. Ez volt egyébként sorrendben a hatodik országos csúcsa 3000 méteren.
Túl a budapesti élményeken, Ovidiu nyolc gyozelmet aratott — a tíz lehetségesbol — az Európa Kupa versenyein, részt vett három fedett pályás Európa-bajnokságon: 1994-ben ezüstérmes 3000 méteren (7:52,36), 1996-ben negyedik (7:50,96) és 1998-ban hatodik (7:56,09) helyen érkezik a célba. Négyszer állt rajthoz a világbajnokságokon — kétszer a fedett pályán Barcelonában és Torontóban, kétszer a szabadtérin Göteborgban és Stuttgartban, és ott volt az atlantai olimpián, ahol 1500 méteren országos rekorddal (3:38,33) búcsúzott az érmekért zajló dönto küzdelemtol. 2001-ben még szerzett mezei futásban két arany- (rövid táv, egyéni és csapat) és két bronzérmet (hosszú táv, egyéni és csapat), aztán elhagyta az MSC-t és Sepsiszentgyörgyöt.
Szép sikersorozatot vallhat magáénak a végül Sepsiszentgyörgytol búcsút vett atléta. Elismeréssel, tisztelettel gondolunk rá, hiszen szép trófeagyujteménnyel gazdagította sportmozgalmunkat.
Simona Ionescu
Mihai Eminescu ,,Kis-Rómájában”, Balázsfalván született 1973. augusztus 24-én. Az atlétikával az iskolai tornaórákon ismerkedett meg, s mint tehetséges kislányt, ot is rajthoz állították azon a Szabadság mezején megrendezett mezeifutó-versenyen, melyen jelen volt a dévai atlétikai olimpiai központ edzonoje, Sanda Schaible. Nem véletlenül volt jelen. Na, de ezt Simona nem tudta, akárcsak azt sem, hogy egyáltalán jelen van. O csak egy dologra összpontosított minden idegszálával: a gyozelemre. És gyozött. A verseny után megkereste Schailbe asszony, és attól a perctol kezdve élete új vágányra terelodött. A VII. osztályt már Déván kezdte meg, ott is érettségizett. A hétköznapok jó részét kint töltötte az atlétikapályán. S hogy nem hiába, azt bizonyítja az országos bajnoki cím 800 méteren az ifjúsági III-as korosztályú atléták bajnokságán és az ezüstérem a 2000 méteres síkfutásban.
Így indult az éremgyujtés, aztán minden esztendoben, minden korosztályban szerzett egy-két nemesfémbol készült érmet. Sokszoros országos bajnokként jutott el a szöuli ifjúsági világbajnokságra, ahol 1500 méteren állt rajthoz, nagy-nagy lámpalázzal. Nagy eredményt éppen ezért nem ért el, de tapasztalatot annál többet szerzett. A világbajnokságot követoen férjhez ment Florin Ionescu akadályfutóhoz, elhagyta Dévát, és a Steauához igazolt. A hadseregek mezeifutó-világbajnokságán kétszer állt rajthoz, s nyert egy ezüst- és egy bronzérmet.
1994 oszén férjével együtt Sepsiszentgyörgyre költözött, az MSC atlétája lett, Sánta Károly tanítványa. 1995-öt Gran Prix versenyeken töltötte, gyozött többek között Ausztriában, Németországban, dobogóra állt Magyarországon, az élmezonyben végzett Görögországban, Szlovéniában, Franciaországban... 1996-ban a stockholmi fedett pályás Európa-bajnokságon nyolcadik helyen zárta az 1500 méteres síkfutást. A következo esztendo nem a legjobban kezdodött. Sérülés zavarta meg felkészülését, így aztán csak az esztendo második felében ,,tudta utolérni önmagát”, de akkor alaposan, hiszen egy belgiumi versenyen egyéni csúcsot futott 1500 méteren (4:09,60). 1998-ban a fedett pályás országos bajnokságon ezüstérmet szerzett 800 méteren, a szabadtéri viadalokon pedig egy mérföldön 4:33,04 perces idovel egyéni rekordot állított fel (akkor a világ 22. ideje volt ez a rekord). 1999-ben Balkán-bajnoki címet nyert a mezeifutó-csapattal, megnyeri az egy mérföld országos bajnokságát, bronzérmet szerez 5000 méteren. 2001-ben 800 és 1500 méteren is ezüstérmes lett az országos bajnokságon. A nemzetközi versenyeken többnyire a „nyúl” szerepét vállalta. Egyéni csúcsai: 800 m: 2:03,08 p, 1500 méteren:4:09,60 p, egy mérföldön: 4:33,07 p.
Nem sokkal késobb férjével együtt megválnak Sepsiszentgyörgytol, és a tengeren túlra költöznek. Ma is az Egyesült Államokban élnek.
Áros Károly