KézilabdaSport: Lesz vagy nem lesz?

2007. május 21., hétfő, Archívum 2003–2007

2006. szeptember 21-én a Sántít az ,,erosödo szándék” címu írásomban így fogalmaztam: ,,És most hadd idézzek azokból az elkeseredést tükrözo, minden elkendozést kerülo mondatokból, melyeket a szakemberek mondtak: — Még mindig nem kaptuk meg az úgynevezett kalóriapénzt, s öt játékosunk ebbol él; az átigazolások költsége is csak részben van kiegyenlítve; nincs labdánk, nincs megfelelo felszerelésünk, pedig ígérte a sportigazgató, hogy ezzel támogat, azóta sok hét telt el, a beígért felszerelés pedig még mindig késik. A Brassói Dinamo mezében játszunk, na meg a németországi Schönbuch feliratot viselo felszerelésben, és azzal a tíz labdával egészítjük ki a készletet, amelyet az úgymond »brassói különítmény« hoz minden alkalommal magával. Azt ígérte a klub, hogy beindít egy másik csapatot, azóta is mind indítja... Öntsünk tiszta vizet a pohárba, az MSC feladata — mert az övé a csapat, a vállalkozók csak támogatók —, hogy a csapat mellé álljon, intézze, orvosolja gondjait-bajait. Nem megsértodni kell, hanem a helyzet magaslatán állni! Valljuk: inkább haragudjunk az oszinteségért, csak menjenek a dolgok úgy, ahogy kell, a kituzött cél érdekében!... Lehet, hogy már e bajnokság végén be tudunk ugrani a Szuperligába, de kérdés, ilyen feltételek mellett, ilyen körülmények között van-e értelme. A lányok szinte minden edzésen kérdeznek, érdeklodnek... Mit mondjunk nekik?”
2007. május 17-én a klub és a megyei sportigazgatóság rendezte részleges pénzosztáson — azért részleges, mert akik gyozelemre vezették a csapatot, az edzok nem kaptak pénzes borítékot (!) — a sportcsarnokban nem a megelégedést tükrözo jókedv, mosoly volt a jellemzo, hanem az elkeseredés, az elégedetlenség. A játékosok vélemé­nyét összegezem: Ez az MSC részérol tanúsított nemtörodöm hozzáállás példátlan. A nullával egyenlo. Az klubigazgató sehol. A magatartása minden jóérzést nélkülöz. Mindjárt a jászvásári meccs után, amikor végérvényesen tisztázódott, hogy csoportgyoztesek vagyunk, és szuperligásak, meg kellett volna kezdenie a tárgyalásokat. Nem tette, csak ígérte, hogy sürgosen szóba áll mindenik játékossal. Másnap elutazott, és azóta sem láttuk... Nem kaptuk meg még a decemberi kalóriapénzt, a beígért feljutási prémiumot (350 lejes). Munkakönyvet ígértek, az ígérettel maradtunk. Egy rend felszerelést kaptunk a megyei sport­igazgató­ságtól, azzal játszottuk végig a tavaszi idényt... Az MSC nem támogatja a kézilabdát, inkább fékezi. A klub az elso számú fék a kézilabdacsapat szekerén... Hangsúlyozom, az elmondottak súlyával vetekedett a leányok arcára kiült szomorúság, lehangoltság! Értheto, hiszen ebben a pillanatban azt sem tudják, hová tartoznak, hogy tart-e rájuk igényt a klub, a város vagy sem!
És történik mindez az újdonsült szuperligás csapat háza táján, Kovászna megye sportjának zászlóvivojénél, ,,legrangosabb egységé­nél”, a Municípiumi Sport Clubnál tíz nappal a felsoházba jutás után! Amikor mosolyogni, mosolyogva dolgozni kellene, szervezni, eloké­szíteni a jövo csapatát!
Megérdemli
Ha már pénzes boríték nélkül távozott a találkozóról Lechner Ferenc edzo, gondoltam, fizetek neki egy kávét. Megérdemli! Kávézás közben aztán elbeszélgettünk mindenekelott a mögöttünk maradt bajnoki év tanulságairól, a jelenlegi helyzetrol.
— Nagyon nehéz esztendo volt, mivel nagyon elhúzódott. A gyakori szünetek a szó igazi értelmében kizökkentették a leányokat a megszokott ritmusból. Szerencsére ok fiatalok, s hamar alkalmazkodtak az adott helyzethez. Na persze, ehhez az is hozzájárult, hogy a csapat nagyon akart bizonyítani, nagyon akarta a Szuperligát. Éreztem, láttam hozzáállásukból mind az edzéseken, mind a mérkozéseken. Nem tagadom, kellett egy kis szerencse is. Itt van például Tankó Eszter sajnálatos kiválása (anyai örömök elé néz, s ilyenkor természetes, hogy visszavonulót kellett fújnia), szerencsénkre jött Seifert, s rövid ido alatt egyenértéku játékos lett... Kiválóan teljesített a csapat a támadójátékban. Baesu egymaga a gólok egynegyedét dobta (ez több mint kétszáz), Szabó Gabi és Molfea vállalták a dobott gólok másik egynegyedét, Balcan közel százat (98) dobott, az ido elott kilépett Tankó ötvenet, a késobb belépett Seifert negyvenegyet... De a többirol is csak jót mondhatok. Ha kiveszem a két elveszített meccset, a többit csak ,,nagyon jó”-val értékelhetem. Ugyanezt mond­hatom a védekezo játékról is. Sikerült a csapatba bevinni az agresszívebb védekezést, s ez nagy nyereségünk lett. És még valami, ami nagyon figyelemre méltó: a bajnokság második felében szereplo kezdo hét Bodor Eniko kivételével 1987-es születésu játékosokból állt össze. Kár, nagy kár lenne, ha ezt a gárdát nem tudnók megorizni.
— Ezek szerint felbukkant valami veszély?
— Molfeának és Szabó Gabinak vissza kell térnie a Rulmentulhoz.
— Milyen feltételek mellett lehetne oket megtartani?
— A Rulmentul mondjon le róluk, de az is lehet, hogy pénzt is várnak, elvégre a pénz világában élünk... Na de itt van Seifert esete, o már szabad játékos. Vele már kellett volna tárgyalnia a klub vezetojének. Nem tárgyalt! De nem a többivel sem! Senkivel nem tárgyalt!
— Meddig kell a keretet összehozni, véglegesíteni az eloírásoknak megfeleloen?
— Június 10-ig. Ha ezt a határidot elpuskázzuk, akkor csak a télen lehet erosíteni, frissíteni. A játékosok szerzodését már meg kellett volna csinálni, az edzokét is. Aztán le kellett volna ülni a Rulmentullal, és megtárgyalni az együttmuködési szerzodést — hidd el, jobb egy jó szomszéd, mint tíz rokon —, remekül összehangolhatnók a munkát, s erre még két-három évig nagy szükség van. Ma tudtam meg Brassóban, hogy az Urban (a Rulmentul foszponzora) vezetoje, Florescu úr pozitívan értékelte a szentgyörgyi csapat teljesítményét, és felvetette a támogatása lehetoségét... A Rulmentul edzoi most szedik össze június 1-jéig a csapatot, elseje után pedig leülhetünk velük tárgyalni, egyeztetni. Nem álmodozhatunk (nincs anyagi hátterünk) nem tudom, milyen külföldi szuper erosségekrol, innen, hazulról kell megoldanunk az erosítést.
— Vannak már kiszemelt játékosaitok?
— Van ketto, de még kellene három, tehát összesen egy kapus, egy játékszervezo és három összeköto. Ezek után kellene nézni, de klubigazgató nélkül...
— Túl az erosítésen, gondolom, még egyebek is szükségeltetnek, ahogy ismerem a klub háza táját, ahogy láttam a Rulmentul szentgyörgyi bajnoki szereplésekor a versenytársak felvonulását, filmezogéppel... melyek felvételét vissza is játsszák a csapatnak... Mondd, nektek, edzoknek van edzoi szobátok, ahová napi két edzés közben — mert ezután annyi kell — meghúzódhattok egy véleménycserére, egy szakcikk elolvasására...?
— Ma már minden szuperligás meccset filmeznek a csapatok, s le is vetítik a filmet a játékosoknak. Ez nem lehet másként az MSC-nél sem. Hogy mivel és hol biztosít helyet ma, nem tudom. Edzoi szobánk nincs. És propagandasarok sincs, ahol a szakosztályok — köztük a kézilabda — munkája tükrözodne... És kellene már rég ificsapatnak — amit egyébként már régen beígértek, s még régebben elfelejtettek — muködnie... Hadd ne mondjam, hogy miért. Ma minden, de minden másképpen muködik, mint a rendszerváltás elott és a rendszerváltást követo években, amikor A-osztályos volt az MSC, ezt észre kellett volna már régen venniük a klub vezetoinek. Nekik is lépést kell tartaniuk a korral!
— Összegezzük az újdonsült szuperligás csapat körüli, késedelmet már nem turo tennivalókat.
— A felkészülés megkezdéséhez és a szuperligás szerepléshez szükséges feltételek megteremtése, a szükséges felszerelés biztosítása, a felkészülés (napi két edzéssel) idobeni elkezdése, edzotáborozás megoldása nyugodt légkörben.
Te jó ég, mennyivel jobb lenne, ha most azt írhattam volna, hogy az MSC újdonsült szuperligás csapatának játékosai örömben, boldogságban, gondmentesen élvezik a jól megérdemelt szabadság napjait, fizikailag, szellemileg pihennek, hogy aztán teljes erobedobással megkezdjék a felkészülést a nagy eropróbára, a klub vezérkara pedig azon fáradozik, hogy a leheto legjobb feltételeket biztosítsa a klubot a várossal összeköto kézilabdacsapat munkájához. Mennyivel jobb lenne... Sajnos, e pillanatban az a kérdés, mert kintrol nézve nagyon így fest: lesz vagy nem lesz szuperligás kézilabdacsapatunk?
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-05-21: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Minifoci

2007-05-21: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Sportnapok