Még nyolcvannyolc nap, és Vancouverben fellobban a sorrendben XXIII. Téli Olimpiai Játékok lángja, mely már korábban elindult Olümpiából, Héra istennő szentélye mellől, hogy bejárja a fél világot, emlékeztetve az embereket, hogy február 12-én kezdődnek a hómezők, csillogó jegyek sportolóinak küzdelmei. Még nyolcvannyolc nap — éppen elegendő idő a már hátunk mögött maradt játékok történéseinek felelevenítésére, méghozzá úgy, hogy egy-egy sportágat viszünk végig olimpiáról olimpiára haladva, s így próbálunk minél legteljesebb képet adni a Játékok történetéből.
Egy kis történelem
Zeusz, miután legyőzte atyját, Kronoszt a világ feletti uralomért vívott küzdelemben, és győzelme emlékére versenyjátékokat rendezett — ezeken Apollón, a napfény és a szép dallamok, vagy ha így szebben hangzik, a költészet és a zene istene Hermészt, az Istenek gyorslábú hírvivőjét futásban, Arészt, a háboruskodás istenét pedig ökölvívásban győzte le —, úgymond megalapította az olümpiai játékokat. (Na persze, az olümpiai játékok megalapítására vonatkozóan még ismerünk két endát a görög hitvilágból, de ezekben a hősök össznépi istentiszteleti jelleggel Zeusz tiszteletére rendezték meg a játékokat.). Természetesen, a napsütötte Olümpiában senki sem gondolt a játékok versenyszámainak kibővítésére például egy sífutó számmal, hiszen honnan teremtették volna elő a havat, a síléceket, hiszen Hefaisztos, az istenek kovácsa csak a fegyverek, pajzsok gyártásában jeleskedett; ezekre valamelyik északi istenségnek ,,kellett volna" tekintettel lennie, de hát ott, akkoriban mások voltak a szokások, ridegebbek az ünnepségek. Végül ezzel is magyarázható, hogy a téli olimpiák eredete miért nem burkolózik a távoli múlt ködébe, csírája viszont tisztán kivehető az ókori olimpiák felelevenítését célzó törekvések végkicsengésében, melyet 1894-ben így fogalmaztak meg: A testnevelés ápolása, fejlesztése érdekében és a népek ilyen irányú barátságos érintkezésének előmozdítása érdekében minden negyedik évben, a hellén olimpia mintájára nagy játékokat rendezzenek, amelyekre az összes kultúrnépet meghívják. A nemzetközi olimpiai játékokon a különböző sportágak közül a következők szerepeljenek: a tulajdonképpeni atlétikai sportok... a vízi sportok... a KORCSOLYÁZÁS..."
A beteljesülésre még várni kellett. De hogy életképes volt az ,,elhintett mag", azt bizonyítja az 1908-as első londoni olimpia, amikor is a játékok műsorára tűzték a korcsolyasportot, így avatva fel az angol főváros első műjégpályáját. Három évvel később, az 1911-ben Budapesten tartott NOB-kongresszuson az olaszok javaslatára szóba került egy önálló téli olimpia megrendezésének gondolata. A javaslat nem nyerte el mindenki tetszését, elsősorban nem az északiakét. Hogy miért éppen az övékét nem? Egyszerű. A svédek már jó ideje négyévenként megrendezték az Északi Játékokat, a norvégok a Holmenkolleni Síversenyeket, tehát egy önálló téli olimpia életre hívásában rendezvényeik jövőjét veszélyeztette volna. Ezek után szinte logikus, hogy az 1912-es stockholmi nyári olimpiai játékok műsorából kikerült a korcsolyázás. Az északiak makacs ellenállása ellenére a NOB nem söpörte szőnyeg alá az olaszok korábbi ötletét, ellenkezőleg, már az első világháború előtt felvette a téli sportokat a fakultatív olimpiai sportágak közé. A világháborút követő első olimpián — 1920, Amszterdam — aztán nemcsak a korcsolyázást, hanem a jégkorongot is a játékok műsorába iktatta. A fehér olimpiák ügye végül is az 1921-es NOB-kongresszuson, Lausanne-ben tisztázódott, ahol heves viták pergőtüzében született meg a döntés: 1924-ben Chamonix lesz a Nemzetközi Téli Sporthét színhelye. Az északiak viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy a chamonix-i eredmények ne számítsanak a hivatalos olimpiai bajnokságok sorába.
A téli sporthét sikere messze felülmúlta az előzetes számításokat. Ez a siker döntött abban, hogy egy évvel később a NOB végérvényesen az önálló Téli Olimpiai Játékok megrendezése mellett határozzon, döntsön. A chamonix-i sporthetet pedig olimpiai rangra emelte, s mint az I. Téli Olimpiai Játékokat könyvelte el.
(folytatjuk)
