A csíksomlyói búcsú elott szállást kerestek magyarországi ismeretlenek. Körbetelefonáltam ismeroseimet, a falusi turizmus néhány ismert fészkét, más szálláshelyekkel rendelkezo vagy vendégfogadásra alkalmas ismerost is, végül egy diákszállással kellett beérnem, mert színházi szóval szólva táblás ház volt mindenhol. Az igazság az, hogy örültem a kényszeru elutasításnak, amely azt jelzi, hogy az erdélyi, nevezetesen a csíksomlyói búcsújárás olyan Kárpát-medencei, sot, azon túli népmozgalommá vált, amely most már római katolikus jellegét és hangsúlyait, a ceremónia egészét megorizve ,,minden magyarok búcsújáró, találkahelyévé, a lelki és hitbéli feltöltodés színhelyévé vált.
Csak egy villanása ez annak a tumultusnak, amely e napokban, Istennek hála és az O dicsoségére, Erdélyre zúdul. Testvértelepülések ezekre a pünkösdi napokra tervezik hagyományos vendégeskedésüket, turisztikai foglalatosságú, falusi turizmussal egzisztenciát teremto vállalkozók ebben a periódusban élik át a csúcsra járatás örömét és felelosségét.
Búcsú elott és búcsú után én olyan változásokra figyelek a mai magyar társadalomban, amelyek rendkívüli magasságokba emelik-emelhetik ezt a vallási gyökérzetu, népi mozgalommá terebélyesedett nemzeti találkozást és együttlétet. Több olyan, a búcsút jóval megelozo rendezvényen vettem részt itthon, Erdélyben és Magyarországon is, ahol a mi erdélyi szerepünket a magyarságvállalásban és hitünk orzésében magasabbra értékelik, mint amilyen ez valójában. Magas muveltségu, tudós emberek is azt bizonygatják, hogy a magyar nyelv és kultúra letéteményesei és megorzoi ebben a mostani világban mi, erdélyiek lennénk, mint ahogyan ez a történelem folyamán már elofordult. A kedves túlzás természetesen jóleso érzés, de van ocsú köztünk is elég, gondoljunk csak arra az erdélyi, mezovárosi papra, aki, akárcsak Moldvában, nem hajlandó magyar misét tartani, s ne feledkezzünk meg arról se, hogy Erdély magyar népességfogyása is annyira félelmetes, hogy évenként az elvándorlás és elöregedés miatt egy-egy kisváros lakosságával egyenlo mértékben apadunk. És az elvándorlás fo iránya a közismert kormányzati bunök miatt nem is a csonka ország, hanem más: Nyugat, ahol állítólag többre értékelik és jobban megbecsülik a magyar embert, mint az egykor anyaországának vélt helyen. Még egy megjegyzés: úgy tunik, a magamutogató természetu politikusok a kalapbemutatókat nem a búcsújáró helyen tartják. Ez is jó jel.
Szóval, lesz, amiért a csíksomlyói búcsún imádkozni, és Mária oltalmát kérni.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.