JegyzetSzavazás után: Felelosségesdi

2007. május 25., péntek, Archívum 2003–2007

Az RMDSZ népszavazási kudarcát sokféleképpen értelmezik. Elsosorban maguk az érintettek, akik korábban rosszul döntöttek. A kiindulóponttal talán egyet lehet érteni, hiszen ez a szavazás nem rólunk, magyarokról szólt. Közvetve azonban épp a több mint tíz éve kormányon vagy annak közelében tébláboló, magát egyetlen képviseletnek kikiáltó szövetségrol is — végre — ítélkeztek a választópolgárok.
Végre, mondom, mert eddig is megtették volna, de eddig mindig valami közvetlen tétje (is) volt az urnába dobott cetlinek. Azt a következtetést is levonhatnánk: rendkívül és tapintatosan bölcs a hazai magyar szavazó. Megérti vagy megérzi, hogy nincs vesztenivalója, s akkor büntet.
Ezzel a bölcsességével — annak ellenére, hogy tiszteletben tartom — én nem mindig tudok egyetérteni. Mint ahogy azzal sem, hogy a mostani vereség csupán a rosszul számító csúcsvezetok kudarca. Nem. Mert ha elfogadjuk ezt a logikát, akkor az is igaz lenne, hogy az átkosért csakis a politikai bizottság (vagy minek hívták) vagy éppen a nagyvezér volt felelos csupán. Az RMDSZ közel két évtizedes országlásának felelosségét (egy egész országnyi közösség képviseletét sajátította ki) minden egyes tisztségviseloje számlájára írhatjuk. Legfen­nebb kinek vastagabb, kinek vékonyabb ez a számla. Mert évek, évtizedek óta fel kellett volna szólalniuk. Akkor, amikor gyozött az autonómiaellenes szárny (pedig alig három évvel azelott templomi fogadalmat is tettek a belso önrendelkezésre); akkor, amikor nem tettek eleget a belso kataszter összeállításáról, illetve a belso választás megszervezésérol szóló kongresszusi határozatnak; akkor, amikor a bársonyszékek melege miatt végleg lemondtak az önrendelkezésrol (azóta is csak kampányszlogenné silányult számukra); akkor, amikor — csak azért, hogy kormányközelben maradjanak — egy kommunista utódpárttal szövetkeztek; akkor, amikor ellehetetlenítették az egyébként csak a belso látszatpluralizmust legitimizáló ellenzéket; akkor, amikor — szintén a mostani partnereikkel karöltve — adminisztratív eszközökkel gáncsolták el a versenytárs indulását még a helyhatósági választásokon is; akkor, amikor a magyar közösségnek járó (román és magyar) állami juttatások egészére rátették a kezüket, és szimpátia szerint osztogattak és osztogatnak; akkor, amikor a legelemibb demokratikus elveket felrúgva olyan klientúrát építettek ki, amely a legkisebb település vezetoit is bólogatójánosokká degradálta, s aki nem volt RMDSZ-tag vagy -szimpatizáns, szóba sem jöhetett a tisztségek osztogatásánál.
És a sort folytathatnánk. Az ,,eredmény” pedig nem más, mint az, hogy a szövetségnek sikerült önmagától függové tennie az egész hazai magyar társadalmat. A párt diktál...
Fel kellett volna szólalni, tisztelt tisztségviselok, nem sunyítva élvezni a sokszor nevetséges juttatásokat, majd a sokat szidott csúcsvezetoket tisztségben tartani. Vagy arról értekezni, hogy miért fontos a politikai szempontból immár értelmezhetetlen, fölösleges, a legelemibb demokratikus elveket felrúgó egy(ség)párt­rendszer.
Ferencz Csaba
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép