
A kisborosnyói Nyíres Lokálpatrióta Kör tagjai, Nagyborosnyó polgármestere, Bartha László, Kovászna város alpolgármestere, Gazda István, kisborosnyóiak, akik pünkösd nagyszombatján tudtak annyi idot szakítani, hogy közösen a Budapestrol érkezett Magyar Olimpiai Akadémia küldöttségével a miklósvári kötodésu Jakabházyné Mezo Mária fotitkár asszony, Varga János olimpiai bajnok, Halász János olimpiai versenyzo, Gyor Béla, Gyor Béláné, Varga Jánosné, Újvári Ferencné fohajtással leróják tiszteletüket Háromszék egykori sportnagyságai elott, s kopjafát állítsanak emlékükre a falu emlékparkjában. A székely himnusz eléneklése és Damó Gyula nyugdíjas tanító úr köszönto szavai után lapunk sportrovatvezetoje méltatta az egykori sportolókat, Jakabházyné Mezo Mária, a MOA fotitkár asszonya szólt arról, hogy mindegy, milyen ország színeiben lépnek fel a sportolók, de nemzeti hovatartozásukkal az egyetemes magyarságot képviselik, s mi, valamennyien, magyar ajkúak szorítunk értük, osztozunk örömükben, bánatukban. Ez a nemes gesztus, melyrol ma Kisborosnyó bizonyságot tett, példaként áll mind az anyaországi, mind a határokon túl eso községek, falvak elott. Ezek után a falu református papja megáldotta a kopjafát, a miatyánk és a magyar himnusz akkordjai után pedig a résztvevok a kultúrotthonba vonultak, ott folytatták megemlékezésüket az együvé tartozás, az egymásra találás jegyében, Varga János olimpiai bajnok arról beszélt, mit jelent, milyen érzés hatja át az embert ott fent, a dobogó tetején, amikor felcsendül az Isten, áldd meg a magyart.
Már délutánban járt az ido, amikor a meghitt hangulatú találkozó a viszontlátás reményében véget ért. Kisborosnyóra s a frissen felállított kopjafára csend borult, hogy méltósággal vigyázza az óriások örök álmát.
*
Hét név Baróti Lajos, Benko Tibor, Bodosi Mihály, Dávid József, Kultsár István, Nagy Irén és Péter László , hét néhai székely, akik bejárták a nagyvilágot, hogy megküzdjenek a sportvilág nagyjaival, hogy legyozzék az idot, a távolságot, hogy bizonyítsák kicsiny nemzetük nagy tehetségét; hét székely, akik hírül vitték a nagyvilágba, hogy a Kárpát-kanyar ég felé nyúló bércein több évszázadon át határorséget teljesíto, természetes és mesterségesen gerjesztett viharokban edzett emberek élnek, akik a szüloföld, a haza és a család védelmezése mellett a pihenésre fordítandó rövid szabad idejükben arra is találtak módot, lehetoséget, hogy eddzék magukat, majd próbára tegyék ügyességüket, erejüket, gyorsaságukat, s így bizonyítsák, Istentol kapott tehetséggel megáldott ez a nép.
A zöld gyepen világvero csapatot vezényelt a baróti születésu Baróti Lajos; a magyar öttusasport egyik úttöroje volt az elso Los Angeles-i olimpián (1932-ben) két sportágban öttusa és vívás is rajthoz állt egykori mikós diák, a sepsiszentgyörgyi születésu Benko Tibor; Barótról ,,dobbantott, s európaiként elsonek emelkedett a két méter magas álomhatár fölé Bodosi Mihály, egy pillanatra megállt ott a magasban, s mint annak idején sokadik üknagyapja tette, lenézett a völgybe, a hegyek lábához lapuló portákra, majd vetett egy pillantást a távoli völgy felé, hogy meggyozodjön, csend van ott és béke, nem jön sem a tatár, sem a török, aztán, mint aki jól végezte dolgát, átbillent a léc fölött. Komollón született Dávid József, a diszkoszvetés és súlylökés két világháború közötti romániai bajnoka, aki ha ezer évvel korábban születik, Myron róla mintázta volna a Diszkoszveto szobrát; Háromszék elso olimpiai versenyzojeként írt sporttörténetet a sepsiszentgyörgyi születésu Kultsár István, aki hosszú távon futott a második párizsi olimpián 1924-ben. Egy parittyavetésnyire innen, Teleken született a kézilabdasport Cerberusa, Nagy Irén, aki csak azért nem lett olimpiai hos, mert az ido tájt nem volt olimpiai sportág a kézilabda, de a nagyvilág sportberkeiben minden edzo arra vágyott, hogy bár csak lenne egy Nagy Irénje. És végül következzék Péter László, a mikós diákok nagy öregje, aki másodosztályú vonattal, autó- és szekérstoppal, gyalog utazva egy nappal a rajt elott érkezett meg betegen, elcsigázottan az 1928-as amszterdami olimpiára a 10,4 mp-es országos csúcsával. Úgy, betegen, a fáradtságtól meggyötörten is másnap rajthoz állt, mert otthon nem volt szokás a feladás, a meghátrálás. Persze, hogy nem jutott a döntobe, ahol aztán a kanadai Williams gyozött 10,8 másodperccel.
Hét háromszéki, aki két ország, a szüloföld és az anyaország színeit képviselte sportpályafutása alatt. S tette azt tisztességgel, becsülettel, soha nem feledkezve meg arról, hogy függetlenül attól, milyen ország színeiben versenyez, o egy maroknyi székely képviseloje, s mint ilyen, bizonyítania kell székelységét. Egyikük sem vallott szégyent.
Mind az anyaország földjében nyugvó Baróti Lajost, Benko Tibort, Bodosi Mihályt és Kultsár Istvánt, mind a szüloföldben piheno Dávid Józsefet, Nagy Irént és Péter Lászlót halottainknak tekintjük, emléküket örökké megorizzük. Az elso jele ennek a kisborosnyóiak tette, akik bár nem szerepelnek a szülofaluk névsorában, tisztelettel, nagyrabecsüléssel gondoltak rájuk, fohajtással kopjafát állítottak emlékükre, hogy az ido múltán is emlékeztetni tudják fiaikat, leányaikat Háromszék sportóriásaira.
Köszönjük, kisborosnyóiak.
Ti pedig, óriások, pihenjetek békében, emléketek legyen áldott.
Áros Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.