A hét elején a baróti kórház környékén egy ott tanyázó kóbor kutya támadott és harapott meg egy járókelőt, D. Zoltánt, aki szerencsére kisebb sérüléssel és ijedséggel megúszta. A sebet a baróti kórháznál látták el, tetanuszinjekciót is kapott az áldozat, de mint közösségi oldalán írta, a veszettség elleni oltásért három alkalommal be kell mennie Sepsiszentgyörgyre.
A bejegyzés nyomán többekben fellángolt az indulat, és sürgős megoldást követeltek a polgármesteri hivataltól. Kiderült, hogy a szóban forgó kutya több embert is megtámadott már, és „bűntársai” is vannak, amelyek naponta harapnak meg embereket a környéken.
„Szégyen, hogy a kóborkutya-problémát sem lehet megoldani Baróton, akkor mit szóljunk a medvékről?” – hangzott az egyik méltatlankodás K. E. részéről. Akadt azonban olyan hozzászóló is, aki a kóbor kutyák baróti helyzetéért, elszaporodásukért az embereket tette felelőssé. Sz. S. ezeket írta közösségi oldalán: „Teljesen jogos a kóbor kutyáktól való félelem, de a kóbor kutyák mind-mind emberi mulasztás áldozatai. Mert felelőtlenek vagyunk. Mert évente kétszer tizenkettőt kölykeznek, és ha nem kellenek, hát kidobjuk őket, majd lesz valami. Pedig egy ivartalanítás sem kerül többe, mint egy felnőtt kutya kéthavi eltartása. Csip is kell(ene). Van? Nincs? Miért nincs? Mert akkor be lehetne azonosítani, hogy kié. Miért nem tetetjük be? Mert akkor felelősségre vonhatóak lennénk. Érdekel valakit, mi lesz egy kutya sorsa a menhelyre vagy utcára kerülés után? Gazdát talált, vagy elpusztult? Van, aki szerint meg kellene mérgezni az egészet, hallottam már olyat is, hogy »kocsonyába jó lesz«; és van, aki szerint a város összes kóbor állata az enyém. Őszintén, nem is bánnám, ha megengedhetném magamnak, hogy csak ezzel foglalkozzam. Ennek azonban soha nem lesz vége, amíg így gondolkodunk és cselekszünk: felelőtlenül. Mert nem az utóhatásokat kellene kezelni, hanem megelőzni, hogy bekövetkezzen az, ami ebben a felállásban végeláthatatlan. Meddig lesz kóbor kutya? Amíg így viszonyulunk az állattartáshoz. És a macskákról nem is beszéltem...”
A fentebb leírtakat Benedek-Huszár János polgármester is alátámasztotta: „Mi pontosan tudjuk, hogy nem a kutya a hibás azért, amiért kóborrá válik: ez az esetek nagy többségében a gazda felelőssége, illetve felelőtlensége. A kutya – főleg a házőrző és a pásztorkutya – területvédő állat, így ha megszokta új környezetét, ösztöne arra vezeti, hogy meg is védje azt. Ezt megértjük – változtatni úgysem tudunk a genetikai meghatározottságon –, de nem fogadhatjuk el, hogy gazdátlanná váltan a város vagy falvak különböző sarkait azokkal a genetikailag determinált módszereikkel védjék, mint egy tanyát vagy egy nyájat. A városban és falvainkban nem szabad olyan helyzet teremtődjön, hogy az emberek, főleg a gyermekek bármikor is féljenek az utcákon közlekedni, kutyaharapásnak pedig nem szabad megtörténnie!” – fogalmazott bejegyzésében, aztán utána a kóborkutya-üggyel kapcsolatban már pozitív fejleményekről adott hírt. Szerdán dr. Farkas Domokos állatorvos segítségével altatólövedékkel befogták a kórházkörnyéki harapós kutyát, valamint két másik, nagy testű társát is.
„A kutyák szemre egészséges állatok, miután kialusszák magukat, a következő napokban ivartalanítjuk, féregtelenítjük őket, csipet helyezünk el bennük, így alkalmasak lesznek örökbefogadásra. Várjuk a gazdának jelentkezőket!” – írta bejegyzésében a közösségi oldalon. A kedélyek megnyugtatásáért hozzáfűzte, hogy Kovászna megye 46 közigazgatási egységéből mindössze három tart fenn saját kezelésében kutyamenhelyet, köztük Barót is 15 férőhellyel. „A mi menhelyünk – amely az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóságnál a 345/02.02.2015. szám alatt van nyilvántartásba véve – a törvénynek teljesen megfelelően működik, és ebben a pillanatban is teljesen tele van (ez a tény bizonyítja legegyértelműbben, hogy igenis foglalkozunk a kóbor ebek begyűjtésével, sőt, a begyűjtésre használt autó is engedélyezve van a CV-007/18.03.2021. szám alatt)” – hozta a széles nyilvánosság tudomására, kiegészítve azzal: a városvezetés célja az, hogy Barót utcái, terei „kóborkutya-mentesek, biztonságosak legyenek mindenki számára”, ugyanakkor a kutyabarátok számára folyamatosan biztosítják a lehetőséget, hogy kezelt, ivartalanított, csipezett kutyákat vehessenek örökbe – részletezte. Külön felhívta a lakosság figyelmét a kutyatartás szabályaira, valamint arra is, hogy a kóbor kutyákat senki ne etesse, ha a kóbor ebek befogása céljából kihelyezett kutyacsapdákat látnak, azokat ne zárják le, illetve ne engedjék ki belőlük a kutyákat, mert ilyen is előfordult. „A felelősség közös, álljunk mindnyájan felelősséggel a kóborkutya-ügyhöz” – összegzett.
A történet itt véget is érhetne, de maradt egy nyugtalanító kérdés: a szóbeszéd és többek állítása szerint a baróti kóbor kutyákat valakik hozzák, és az éjszaka leple alatt a városban vagy annak szélén szabadon engedik. Ezt évek óta hallani, és talány, hogy ha így igaz, miért nem sikerült egyszer sem elkapni a tetteseket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.