Szűk másfél esztendő alatt sikerrel hajtották végre az RMDSZ-en belüli teljes hatalomátvételt a néhány évvel ezelőtt fiatal farkasokként feltűnő politikusok. S mivel a hatalom akkor igazán édes, ha teljes, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri szék és a megyeitanács-elnöki tisztség megszerzése után most már az RMDSZ helyi és megyei elnöki tisztségét is sajátjuknak tudhatják. Apró formaság, hogy a megyei tisztújítás még hátra, de Tamás Sándor egyetlen jelöltként itt már biztos befutó.
Fura, és sokat elárul az RMDSZ-en belüli viszonyokról, hogy nem került ellenjelölt a megyei megmérettetésen, a városin pedig a konkurens jelentkező igen gyorsan visszalépett. A hatalmi harcok a háttérben, a kulisszák mögött lezajlottak, a nagyközönség számára az igazi vetélkedés látszata sem adatott meg. Egyedüli versenyzőként valóban könnyebb átszakítani a célszalagot.
Ennél is furább azonban, miért szükséges ez a hatalmi koncentráció, kinek és miért jó, ha egy-két személy kezében összpontosul a közigazgatási, politikai erő? Miért centralizálunk, ha lépten-nyomon a központosítás felszámolását követeljük? Miért próbáljuk ismét visszahonosítani a rossz emlékű modellt: amikor a megye vezetője a párt első embere volt? Könnyebb megvalósítani az elképzeléseket, ha egy személyben kell meghoznunk a döntéseket, ám a mindenhez értés, a mindentudás jogát elsősorban a kis és nagy diktátorok vindikálták, egyszerű halandók számára időnként hasznos lehet a más nézőpont, vélemény.
Sepsiszentgyörgy polgármestere és a megyei önkormányzat elnöke irányítja a jövőben az RMDSZ-t Háromszéken. Ők tárgyalnak a szövetség vezetőivel, a bukaresti hatalommal, a helyi erőkkel, vidéki polgármesterekkel, döntenek pénzek elosztásáról, befolyásolhatják a gazdasági mozgásokat, beleszólásuk lesz kulturális eseményekbe, oktatást, egészségügyet érintő kérdésekben, az élet majd minden területén meghatározó lesz szavuk. Talán csak az egyház maradt hatalmi köreiken kívül. Addig legalábbis, amíg beérik ennyivel.
