Nézem a fikusz húsos, sötétzöld leveleit, melyek szinte sziporkáznak a fényben. A valamikor, nem is olyan régen alig félméternyi, két levélkéből álló növény mára dús lombú fává nőtte ki magát.
Bár a hazájától távol, de az otthonos környezetben meghálálta a gondoskodást, nőtt-nőtt, mígnem elérte a plafont. Erre a gondos kezek visszanyesték, hogy inkább lombosodjék. Nőtt így jobbra és balra, mígnem a lombkorona kinőtte a szoba méreteit. Senki sem tehetett a dologról, de az öreg gazdának egyre nagyobb gond lett a hűséges, néma társ, aki együtt nőtt versenyt a gyerekekkel. Nehezen tudta törülgetni egyre számosabb levelét, és már lassan kiszorult a szobából, átengedve a helyet a fikusznak. A növény meg elbúsulhatta magát a kialakult helyzeten, vagy megsínylette a korábbi babusgatás hiányát, de sárgulni kezdtek a levelei, és egyet-egyet el is hullatott.
Pár nap tépelődés után meghozta fájdalmas, de mentő ötletét a gazda: elajándékozza kedvencét egy olyan helyre, ahol nagy a tér, van fény és levegő, ahol a fikusz kedvére terpeszkedhet, és díszéül szolgál a helynek.
Vajon nem így vagyunk-e mi is a gyerekeinkkel? Felneveljük, babusgatjuk, óvjuk, ők meg nőnek, terebélyesednek észben, tudásban, emberségben, aztán kinövik a rendelkezésükre álló teret. Közben mi a háttérből irányt szabunk a növésnek, visszanyessük a túl messzire ágaskodó hajtásokat. Szeretjük őket, és ők is szeretnek minket, de egy idő után ez a szeretet leláncolja mindkét felet, ha nem oldjuk meg a köteléket. Ha elengedjük idejében őket, akkor felnőtté érnek, kiteljesednek, és okos helytállásukkal örvendeztetnek meg minket. Mi pedig keresünk egy újabb szobanövényt, amelyet ápolhatunk, amelyikben mindig viszontlátjuk a valamikori fikuszt.
Megyek az utcán, és felfigyelek a cipekedő apukára, aki kisfia ámuló buzgólkodása mellett nagy gonddal helyezi autójába a félméternyi, csillogó levelű kis fikuszt.
Újabb kör, újabb bűvölet, az ifjúságról és meleg szellőkről, szikrázó napsütésről regélő, mindig zöldellő mediterrán növények igézete...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
