László Károly 1953-ban született Kézdivásárhelyen. A céhes városban érettségizett, majd Kolozsvárra került, ahol geológia szakon államvizsgázott 1980-ban. Hazakerülése után tíz évig a gelencei kőolajtelepen kutatóként dolgozott. 1990 őszétől 2007 nyaráig a Tanulók Klubja kerámiakörét vezette, amikor úgy látta, eljött az idő arra, hogy főállásban a saját cégét irányítsa. Érdeklődése a kerámia, a fazekasság iránt immár tizenkilenc évre nyúlik vissza.
Lépéseit Vetró András szobrász irányította és irányítja a mai napig, tőle tanult a legtöbbet. Közös munkáik is vannak. László Károly nős, felesége, Katalin biológia szakos tanár, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója. Két fiuk van, Zsolt és Attila. Zsolt, az elsőszülött fiú közgazdaságit végzett, és jelenleg a magánvállalkozás pénzügyintézője és kapcsolattartója. A keramikus szerény ember, műhelyének magányában, kedvenc tárgyai között érzi igazán elemében magát. Nem tartja magát művésznek, ő egyszerűen keramikus — vallja. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen nála a hobbi egybeesik kenyérkereső foglalkozásával. A kézdiszéki népművészek másfél évvel ezelőtt őt választották meg a Barabás Zsombor Népművészeti Egyesület elnökének. Otthonában, az 52. udvartér 7. szám alatt beszélgettünk a keramikus magánvállalkozóval, az Amrita Kft. tulajdonosával.
Honfoglalás kori motívum
Történeti áttekintés
A cserépkályha európai története az Alpok vidékére vezet el bennünket, ahol az első cserépkályhák születtek a XI. és XIII. század közötti időben. Ezek falába kerek, bögre alakú edényeket, úgynevezett kályhaszemeket építettek. Bizonytalan és szórványos adataink a XI. század előtti időkből is vannak, de a kályha európai találmány, története nem vezethető vissza az antik kultúrákig. A kályhák szélesebb körben a XIII—XIV. században terjedtek el, ebből az időből vannak legkorábbi ábrázolásaink is. A középkorban jelentős központok alakultak ki a délnémet területeken, a cseh királyság és a középkori Magyarország területén. A kályha, illetve kandalló már a középkor óta igen fontos lakáselem. Az idők folyamán a funkcionalitáson túl egyre inkább előtérbe került az esztétikum, egyre sűrűbben jelentek meg gazdag díszítésű kályhacsempék. Az ezekből készült kályhák a népi díszítőművészet valóságos remekei. Ez a tendencia — az esztétikum előtérbe kerülése — korunkban is megmutatkozik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy kályhánknak tökéletesen be kell teljesítenie elsődleges funkcióját is, hatékony hőleadó berendezésnek kell lennie. Mindezek mellett pótolhatatlan a kályhában, kandallóban duruzsoló tűz hangja és az égő fa szobát betöltő, jellegzetes illata.
A csempék bűvöletében Kályhacsempe-rekonstrukció László Károlyt a régi csempekályhák világa valósággal lenyűgözte, amint behatóbban kezdett foglalkozni a régi székelyföldi csempekályhák motívumaival, egy külön világ tárult fel előtte. Elsősorban a díszített csempelapok érdeklik. Kézdivásárhelyen a fazekasságnak régi hagyománya volt, de amikor az utolsó mester is elhunyt, megszűnt a fazekasság. Tudomása szerint Háromszéken, de lehet, hogy egész Erdélyben csak ő foglalkozik kályhacsempe-rekonstrukcióval. Az utóbbi tizennégy esztendő alatt rengeteg szakkönyvet olvasott. Az első csempelapot a kézdivásárhelyi születésű Róth András Lajos székelyudvarhelyi muzeológustól, volt osztálytársától kapta. Ezek a csempék önálló díszítőelemként is megállják helyüket, ellenben igazán látványos képet kályha, illetve kandalló formájában nyújtanak. Rekonstruált csempéinek száma immár meghaladja a kilencvenet. Ezekből készítenek korhű, de ugyanakkor a modern időknek megfelelő fűtőberendezéseket. A régi csempedarabokat általában ismerősöktől kapta, amelyeket hosszas tanulmányozás után rekonstruált. Régiségkereskedőktől is vásárolt. Mint elárulta, rendszeresen figyeli az építkezéseket, hiszen a legtöbb esetben valami kerámiadarab mindig előkerül a földből, amit utólag rekonstruálni lehet. Látva azt, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a régi csempék iránt, és azok nagyon jól illeszkednek a mai modern lakásokba is, nekifogott az előállításnak. Addig dolgozott, míg töredékek alapján össze nem gyűlt hatvanöt kályhacsempe-rekonstrukció, amit már, úgy gondolta, érdemes lenne a nagyközönségnek is bemutatni. Agyagba zárt hagyaték László Károlynak Kézdivásárhelyen a céhtörténeti múzeumban 2005 júliusában megrendezett Agyagba zárt hagyaték nevet viselő első egyéni kiállítása osztatlan sikert aratott. A kiállítás anyagának nyolcvan százalékát régi, XVIII. századi székelykeresztúri, kézdivásárhelyi, pávai és zabolai kályhacsempék másolatai és rekonstrukciói tették ki, de a hun-avar, illetve a honfoglalás előtti magyar díszítőművészet legjellegzetesebb elemeiből ihletődött művészi kerámiát is bemutatott. A kiállítás egyik kuriózuma a torjai Apor-kúriából előkerült brokátmintás csempe rekonstruált változata volt. Az év őszén Székelyudvarhelyen és Kovásznán, majd a következő két évben Székelykeresztúron, Szatmárnémetiben és Kolozsváron volt egyéni kiállítása. Magyarországon Egerben, Berettyóújfaluban, Bárándon, Püspökladányban és Budapesten mutatkozott be. A magyar fővárosban tavaly nyáron a Két Hollós Könyvesbolt kiállítótermében volt egyéni kiállítása. Mivel nagyon sok a megrendelése, a kiállításszervezéssel egyelőre leállt, a közeljövőben nem tervez újabb egyéni tárlatot. Mit rejt az Amrita név? Cégét, az Amrita Kft.-t 2004-ben jegyeztette be, de 2007-től indult be teljes gőzzel, három évig csak díszkerámiával foglalkozott. Abban az évben László Károly egy kisebb helyiséget bérelt a szigetelőgyárban, ahol berendezte a műhelyét. Induláskor a cég két embernek biztosított munkát, mára az egyre több megrendelésnek köszönhetően az alkalmazottak száma négyre emelkedett. A cég nevét Zsolt fia találta ki, a szanszkrit nyelvben nektárt és/vagy halhatatlant jelent. Kályhák, kandallók, csempék és honfoglalás kori dísztárgyak Az Amrita Kft. szakemberei modern technológia és hagyományos mintakincs ötvözése révén rusztikus hangulatú, kézzel megmunkált kályhákat és kandallókat készítenek, melyek a mai fűtési követelményeknek is megfelelnek. Az egyediségre törekednek, több mint kilencven eltérő mintázatú kályhacsempéből lehet választani, és a megrendelő elképzelései, igényei alapján terveznek. Népi cserépkályháink egykori gazdagsága még maradványaiban is lenyűgöző, ezért tartja fontosnak László Károly, hogy minél többet átmentsen belőle, beépítve a mai fűtési gyakorlatba. Célja a Székelyföld régi csempekészítő központjainak számbavétele, jellemző készítményeik, sajátos mintakincsük bemutatása és felhasználása. Tevékenységük másik részét olyan kerámiatárgyak készítése képezi, amelyek népünk díszítőművészetének a fent említettnél jóval korábbi formáit dolgozzák fel, nevezetesen a hun-avar ötvösművészet remekeit. A hagyományos mintakincs felhasználásával páratlan gazdagságú kerámialapokat, illetve kályhacsempéket kínálnak, melyek önálló díszként is megállják a helyüket. Ősi, gazdag ornamentikánk néhány eleme az idők folyamán lassanként kikopott a használatból. A művészetnek jutott az a kiváltság, hogy számtalanszor visszanyúlhat ehhez a gazdag hagyatékhoz, belőle merítve ihletet. A keramikus feladatának tekinti, hogy ezeket a régészeti mesterműveket, melyeket hajdan élt kézművesek, ötvösművészek alkottak, ne hagyja feledésbe merülni, hanem újraalkotva, a kerámia nyelvére átfordítva belopja őket a modern otthonokba, hogy tovább hirdethessék a több ezer éves magyar szellemiségből fakadó formavilágot, őseink hitvallását és bölcsességét. A megrendelők zöme mázatlan, régi típusú, parasztosabb csempekályhákat kér. László Károly műhelyében a kézdivásárhelyi és székelykeresztúri múzeum számára is készültek rekonstrukciók, jelenleg egy torockói emlékház számára készít három cserepes rekonstrukciót. Eddig kb. hetven csempekályhát készített itthon és külföldön, elsősorban magyarországi megrendelők számára. A keramikus látogatásunk előtt egy nappal érkezett haza Bécsből, ahol különleges, szászos típusú, festett csempéből készített kályhát. Mivel a kályhákhoz tűzszerszámokra is szükség van, a csíkszeredai Nagy I. Gábor kovácsmesterrel lépett kapcsolatba, aki a kályhaajtókat és a tűzszerszámokat készíti el. Bizonyos évfordulókra emlékplaketteket is alkotnak. Egy nagy kihívás László Károly azt is elárulta, hogy a Gábor Áron téren Hegedüs Ferenc által megvásárolt régi műemlék épület homlokzatára a felújítási munkálatot kivitelező cég tőle rendelte meg a díszítőelemek rekonstrukcióit. Az épületet egykor agyagból készített kerámiákkal — többek között oszlopokkal, gyümölcskosarakkal és -füzérekkel — díszítették, amelyeknek egy része az idők során tönkrement. Ezek hű mását készítette el régi képeslapok alapján a cégvezető és munkatársa, Vass Sándor keramikusmester. Újabb tervek László Károly az az ember, aki nem fogy ki az ötletekből, aki nem zárkózik el a kihívásoktól. Beszélgetésünket megelőzően a gelencei Jancsó-kúriában járt, ahová Szász Károly tulajdonos megbízásából kályhát készít. Az udvarház padlásáról előkerült egy fél csempetöredék és egy sarokpárta, amiből elkészíti az egykori kályha hű mását. Szerencsére a csernátoni múzeumban őriznek ebből a típusból még egy sarokcsempét, minek köszönhetően sikerül teljes egészében rekonstruálni a zöld mázas csempekályhát. Azt is megtudtuk, hogy az általa vezetett népművészeti szövetség december 3—5. között a Vigadóban háromszéki és Hargita megyei népművészek részvételével kiállítást szervez, melyen az üvegfújást fogják élőben bemutatni. 
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
