A zágoni Mikes—Szentkereszty udvarház legrégebbi traktusában van egy boltíves kis szoba. Benne annyi nemzeti színű pántlika, szalag, száraz virágból készített koszorú, hogy az az elvtárs, aki az átkosban az egyik farsangi felvonuláson a lovak sörényéből, a lila, sárga és kék szalagok közül a piros-fehér-zöld színűeket kivágatta, mert ő csak ezeket figyelte és nézte össze, szóval az illető a fél telet eltölthetné, hogy a látogatók által Zágonba telepített pántlikákat leltárba és feljelentési iratokba foglalja.
Annyi Zágonban a piros-fehér-zöld szalag, hogy nemsokára megközelíti majd a rodostói Rákóczi Múzeum szalag- és koszorúrengetegét, vagy a kisbaconi Benedek Elek Emlékház ugyancsak ilyen színösszetételű gyűjteményét. Azzal a különbséggel, hogy Zágonban a pántlikák nem takarják el a múzeum lényegét, dekorációk csupán, de ebben a műfajban fontosak, jelzik, milyen érzelmekkel érkeznek és távoznak az erre járók.
Barabás Tündének pedig, a Mikes—Szentkereszty udvarház vezetőjének jól áll ez a dekoráció.
