Ambrus Anna Uzon-monográfiája tulajdonképpen nem az, aminek írják és mondják, a szó megszokott értelmében nem monográfia, hanem, attól függően, hogy milyen szemszögből nézzük és olvassuk, ennél egyszerre több, de ha valaki ákációskodni akar — ne tegye! — ennél kevesebb is lehet.
A maga is uzoni születésű szerző — apja, Imreh János a nagyközség jegyzője nyugdíjazásáig, édesanyja Imreh Irma, az uzoni napközi otthonban dolgozik —, Ambrus Anikó tanít az egyik legkarakteresebb háromszéki magyar faluban, Bikfalván, majd az ugyancsak Uzonhoz tartozó Lisznyóban, a Székely Mikó Kollégiumban szerez érettségi diplomát, ezt követően román—magyar szakot végez a marosvásárhelyi tanárképző főiskolán, majd miután Ambrus László testnevelő tanár és ornitológus haját bekontyolja, folyamatosan Uzonban tanít. Máig.
Iskolai állomáshelyeit azért részletezem, mert ezek szellemi környezete beépült Uzon-könyvébe, amelyben a könyvborítók közé fogta mások Uzonnal kapcsolatos legjobb írásait, dr. Binder Pál és Cserey Zoltán történész munkáját a település múltjáról, Uzon építészeti emlékeit Kónya Ádám esszéje alapján mutatja be, majd ismerteti a szerző rajzaival azokat az épületeket, amelyek a városiassá polgáriasult nagyközséget Háromszék egyik legszemrevalóbb udvarházas településévé teszik. Az uzoni református templom történetét Szabó József és Ungvári Barna András református lelkész tollából ismerhetjük meg, Ugron Ernő az Atlantis Művelődési Egyesületről szól, a Tatrangi Sándor Általános Iskola történetét és jelenét Széplaki Károly és Szabó Margit jegyzi, Beke György, az Uzon nevét öregbítő szerző egy rá jellemző olvasmányos írással van jelen (Patikusok).
Természetesen Uzon község képe ezekkel az írásokkal is hézagos lenne, ezért Ambrus Anna fogja magát, és kitölti a hézagokat, betömi az ismeretlen réseket, és huszonegy írást maga jegyez. Ezek a mondhatni hézagpótló könyvelemek a településtörténetnek azokat a pászmáit és témáit járják körbe, amelyeket hol a román adminisztráció, hol a diktatórikus parancsuralom miatt nem lehetett tárgyalni, és ez a ,,hézagpótlás" aztán meghatározza az Uzon-könyv arculatát, egyértelművé teszi üzenetét. 1848—1849 Uzonban, 1940, a székelyföldi magyar világ, Uzon demográfiai képe, Az uzoni zsidóság, a Cigányok Uzonban, a kollektivizálás és a többiek egészen a magyar kártya nyerőszámaiig kerekedve meghatározzák a könyv karakterét.
Ambrus Anna könyvét egy Mihályi Molnár László-mottóval indítja: Ha itt születtél, érintsd meg a földet, / S ha érted még szavát, mindent elmesél. / Megtudhatod titkát is a rögnek, / S érezheted majd tápláló vizét. / De néma lesz, ha mindezt elfelejted, / Ha a látszat neked ennél többet ér. / Hiába nősz lombnak a fára, / Nem leszel gyökér. Az Uzon-könyv olyan szellemiségű, mint a mottó.
És még valamit, ami nagyon fontos: Uzon monográfiáját a Pro-Urbe Csorvás Egyesület adta ki, Hunyadvári András szerkesztette (Gyula), a támogatók között budapesti, csorvási és uzoni neveket találunk. Jelzés ez is: a határokon átívelő nemzetegyesítés várát ilyen kövekből kell újraépíteni.
