A művészettörténész megköszöni a díjat
Erdély falfestészetének feltárója és védelmezője
Jánó Mihály felismerte, hogy nem csak egyes emlékek történetét nem
ismerjük részletesen, de az erdélyi falfestészet és általában a
középkori műemlékek kutatásának története is ismeretlen.
Különösen nagy a homály a XIX. század második felét tekintve — a ködből hegycsúcsként kiemelkedik ugyan Orbán Balázs, Rómer Flóris vagy éppen Huszka József munkássága, de eredményeiket vagy környezetüket, kapcsolatrendszerüket nem igazán ismertük. Jánó Mihály arra vállalkozott, hogy leereszkedjen ebbe a ködbe, és egyben megkísérelje azt el is oszlatni — mondta Jánó Mihályt méltatva Jékely Zsombor művészettörténész, aki laudációját így folytatta: Jánó Mihály pályafutását a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeumban kezdte Incze László mellett, és közben levelező szakon elvégezte a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem történelem—filozófia szakát. Ezután 1983-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képtárának vezetője volt, majd a kilencvenes években Kovászna megyei művelődési főtanácsos. E minőségében szervezője a Musica sacra egyházi zenei fesztiváloknak, szorgalmazója a háromszéki civil művelődési intézmények, alapítványok, egyesületek létrehozásának. Megbízatása lejártával visszatért a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárába, és innen ment tavaly nyugdíjba.
Jánó Mihály maradéktalanul kihasználta azt a lehetőséget, amelyet Kovászna megyében betöltött pozíciója lehetővé tett, és falképek aktív kutatója, feltárója, sőt, megmentője is lett. Nevéhez köthető Sepsibesenyő elpusztultnak vélt Szent László-legendájának újbóli feltárása, már ami megmaradt belőle. Ő a szacsvai László-legenda megtalálója és első publikálója, és ő állította még időben le a kászonimpéri kápolna felújításának első szakaszát (teljes vakolatleverés), amelynek köszönhetően ma onnan is ismerhetünk XV. századi falképeket. Fontos szerepet játszott a sepsikilyéni falképek újbóli feltárásában és a gelencei templom építészeti restaurálásában.
Figyelme természetesen nem korlátozódott a középkorra, hiszen figyelemmel kísérte a perkői kápolna XVII. századi freskóinak feltárását, és ott volt az altorjai Apor-kastély barokk kifestése feltárásának évtizeddel ezelőtti kezdeteinél, Kiskászonban pedig létrehozta a Búcsújárók emlékházát. A Székely Nemzeti Múzeumban számos (vagy inkább számtalan) XIX—XX. századi témájú kiállítás rendezője volt, melyek közül kiemelkedik az 1998-ban rendezett Barabás Miklós-kiállítás és a hozzá kapcsolódó konferencia megrendezése, valamint a kettős vállalkozást kísérő két szép kötet.
Mindeközben sorra jelennek meg írásai, kritikái a kortárs erdélyi művészekről. Már önmagában ezért a tevékenységéért is megérdemli a Szervátiusz-díjat.
