Koszovó 2008 februárjában a Nyugat támogatásával, de egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, amelynek addig tartománya volt. Függetlenségének kérdése és deklarálásának módja azóta is megosztja a világot, de még annak kisebb egységeit, például az Európai Uniót is. Utóbbi huszonhét tagja közül öt (Spanyolország, Szlovákia, Románia, Ciprus és Görög­ország) máig nem ismerte el Koszovót függetlennek, a világ országai közül pedig eddig összesen 63 adta áldását a függetlenség kikiáltására. Szer­bia, amely vallási és történelmi okok miatt szerves részének tekinti Koszovót, elutasította a kétmillió lakosa közül kilencvenszázaléknyi albánnak otthont adó terület függetlenségét. Belgrád egyebek között az ortodox kereszténység egyik bölcsőjének tekinti korábbi tartományát.
A Nemzetközi Bíróság — amely kizárólag államok közötti nézeteltéréseket vizsgál — Szerbiának az ENSZ Köz­gyűlése által is támogatott kérésére foglal állást Koszovó függetlenségének jogszerűségéről. A meghallgatás kilenc napja alatt Szerbia és Koszovó mellett összesen huszonkilenc ország sorakoztatja fel érveit a témában, köztük jelentős számban olyanok, amelyek nem ismerték el a függetlenséget. Ezek közé tartozik Orosz­ország és Kína, illetve az említett EU-tagállamok csaknem mindegyike. Utób­biak elsősorban attól tartanak, hogy a koszovói függetlenség az ő területükön is erősítheti a szeparatizmust. A másik oldalt képviselve felszólal a függetlenség leghangosabb szószólója, az Egyesült Államok és más befolyásos nagyhatalmak (köztük Németország, Nagy-Britan­nia, Franciaország) is.
Belgrád a múlt hét végén is jelezte: bízik abban, hogy a Nemzetközi Bíróság a vélemények összegzése nyomán számára kedvező álláspontra helyezkedik. Szerbia azzal az indokkal kérte ki a semleges jogi testület véleményét, hogy az segíthet enyhíteni a feszültséget, és gyorsíthatja a megbékélést a térségben. Koszovó pártfogóinak akkori érvelése szerint viszont az eljárás lelassítja a köztársaság nemzetközi integrációját.
A hágai testület véleményének nem lesz kötelező érvényű hatálya, de Szerbia reményei szerint alapot szolgáltathat arra, hogy újratárgyalhassák Koszovó státusát. Pristina viszont továbbra is úgy tartja, Koszovó függetlenségének ügyében nincs visszaút, és reméli, hogy egy számára kedvező döntés az eddig még habozó nemzeteket is gyors elismerő állásfoglalásra készteti.
Koszovónak még további, függetlenségét elismerő államokra van szüksége ahhoz, hogy teljes körűen bekapcsolódhasson a nemzetközi életbe, például tagja legyen az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének. Az ENSZ-tagsághoz a többségi elismerés nem közvetlen feltétel, de bármely új tag felvételét a közgyűlésnek kétharmados többséggel jóvá kell hagynia.