A mintegy 649 tiszt és 12 000 honvéd tisztes helytállása a mai nemzedék számára is üzenettel bír — hangzott el tegnap a Bardoc-Miklósvárszék Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend és a Magyar Polgári Párt által a református templom előtt tartott megemlékezésen.

Egyed István történész 1918 utolsó hónapjainak eseményeit ismertette már-már fájó aprólékossággal: kitért a piávei sikertelen áttörésre, a fegyverszünetkérésre, Tisza István miniszterelnök háborús vereséget elismerő nyilatkozatára, az őszirózsás forradalom győzelmére, a Román Nemzeti Tanács által a magyar kormánynak küldött ultimátumra, az erdélyi románsággal folytatott eredménytelen komp­ro­misszumkeresésre és a gyulafehérvári küldöttgyűlésre is. Mint mondotta, az első világháború számunkra büszkeséget jelentő pillanatát az önvédelem céljából szerveződő Székely Hadosztály megszületése jelentette. A Marosvásárhelyen és Kolozsváron Szé­kely különítmény néven megalakult, majd Baróton és Erdővidéken tovább szerveződő hadosztály jelentős szerepet vállalt Kelet-Erdély védelmében, majd a csucsai és partiumi védővonal harcaiban. A Bardoc-Miklósvárszék Egye­sület elnöke, ifj. Csiki Béla a Székely Hadosztály emlékét őrző szoborállításról szólt. Mint mondotta, a Nagybaconi Zsigmond László által kezdeményezett szoborállítás a regnáló magyar kormánynál nem talált támogatásra, így Blaskó János képzőművész tízmillió forintba kerülő alkotását még nem sikerült megönteni. A terv melletti határozott elkötelezettséget jelzi — és egyben emlékeztet az erdővidékiek adósságára — a 2008 májusának végén a református templom falán elhelyezett bronztábla. Csiki Béla reményét fejezte ki, hogy a következő évfordulón felavathatják a székely honvédek helytállásának emlékét őrző szobrot.