Ebben a nagy-nagy rohanásos, várakozói, vásárlási, politikai és
(disznó)influenza-vírusos, virulens lázban égve, lehet, már nem is
érezzük azt a fuvallatot, melyet a menetrendszerűen megérkező tél lehel
ránk.
Most viszont repeső szívvel, gyermeki naivsággal és áhítattal várjuk a jószívű, hószakállú Mikulás bácsit, hogy december első vasárnapján nyulat, akarom mondani: vadonatúj elnököt varázsoljon elő nekünk, fülénél fogva, a kalapurnájából.
És ehhez a nagy-nagy varázsláshoz mindannyiunkra, még az udémérésekre is szüksége van a mindenkori Mikulásnak, mint öntudatos, jól közreműködő statiszta szavazókra.
Mert a ,,nyúl” elővarázsolásához feltétlenül szükséges, hogy a nyulat mi tegyük be a kalapba, bokorba vagy az urnába, ahogy tetszik. De nem mindegy, hogy milyen és melyik nyulat! Mert két nyúl van ám, akit betehetünk, hogy a nagy Varázsló aztán előrántsa diadalmasan az egyiket!
Az egyik ,,taps(i)füles” közismerten ,,vad”nyúl. Olyan agresszív fajta, mint mondjuk, a viccbeli kismalac, mely kisgyermekeket rúg meg, pofoz fel, vagy újságírókat terrorizál. Persze, csak viccből, a jó hecc kedvéért, hogy derüljön az egész istenáldotta nép. Nomármost az a kérdés, hogy szeretjük-e a jó humort, és ilyen vezérnyúlra van-e szükségünk? Ha igen, akkor le a kalappal, illetve: be a kalapba! Hogy legyen, ahonnan kirántsák! Vadasan.
A másik ,,nyúl” nyurga, szelídebb fajta, és idomított. Üregiből, kotorékból háziasított, jól kotor még mindig, kézenfekvő hát, hogy ott a helye a ,,kotrócsenyben”! Ez a nyúljelölt annyira szelíd, hogy akár meg is simogatható. Mondjuk, húsvétkor az Egyetem téri aluljárónál! De vigyázat, mert a szelídség sokszor csak látszat mifelénk, nagyon hirtelen felforrhat benne a nyúlvelő vesével, ha sok a vele szembeni ,,nyelvelő”! Ezért tehát jó lesz megfontolni, mérlegelni, mielőtt bokrostól lőnénk bele a kalapba, az urnába.
Így tehát dilemma előtt állhat minden valamirevaló vadász, Mikulás-váró voksoló, ha nem sikerül eldöntenie egy-két napon belül, mit is akar a Mikulástól. Azután aztán magára vessen, ha nem hozza el számára sem a Mikulás, sem szent Johanna Johannist, vagy egy igaz(i) Elnököt!
Szavazok tehát, másképp nem tehetek. Szavazok a Mikulásra és a Télapóra, ők majd előkotorják iszákjukból, minden bizonnyal, karácsonyra a nekünk megfelelő elnököt…