Temesvár a kommunista diktatúra megdöntésének huszadik évfordulóját készül megünnepelni. Temesvár mindannyiunk számára jelkép, és felejthetetlen. És mindezt semmibe véve odavonul Geoană vörös csapatával s a neki ministráló Antonescuval és a szász Johannisszal egy olyan paktumot aláírni — a parasztpárti Ciuhandu bevonásával —, amely újra visszahozza Romániába a szociáldemokratának kinevezett másodvonalas kommunista uralmat.
A felháborodott temesváriak okkal-joggal fordultak szembe ezzel az amúgy is korai aktussal. Ami rég nem történt páratlan hazánkban, a rendőrség könnygázgránátokkal igyekezett a rendet helyreállítani, kevés sikerrel.
Nálunk már ritkán csodálkozik a politika színjátékain az ember, sok furcsasághoz szokhattunk hozzá, de azt például mégsem vártam el, hogy a nagy szavazati aránnyal megválasztott, egyetlen népszerű parasztpárti polgármester úgy állítsa be jelenlétét, mintha az egyenesen Coposu túlvilági beleegyezésével történnék. Szegény, jó öreg Coposu, forgolódhat a sírjában!
Annak idején a Temesvári Kiáltvány 8-as pontja — sokat idéztük! — kimondta a kommunizmus végleges felszámolását és a volt kommunisták félreállítását, de Ilics apóéknak sikerült eltemetni, mintha nem is lenne.
Most újra dokumentum született Temesváron, de ezt nem támogatta a helybeliek lelkesedése, ellenkezőleg. Tiltakoztak a slepp jelenléte és a dokumentum ellen, és szégyenkeztek polgármesterük árulása miatt.
Hogy az RMDSZ-ről szó sem esett? Ne csodálkozzunk ezen. Ha mégis Geoană nyer, majd meglátjuk mi is, liberális szövetségesünk is, mely naivitásának lett áldozata, miként Markó Béla is, hogy mennyire van szüksége a vörös tábornak azokra, akik bevitték őket a győzelem kapuján.
