Minden kulturális autonómia ugyanis azzal alapozható meg, hogy egy kisebbség nemzetiségi kataszterbe gyűjteti össze tagjait. Nálunk hasonlóra nem volt példa. Felmerült viszont a kilencvenes években, hogy belső választásokat tartson a kisebbség, és egy erdélyi magyar kataszter elkészítése is szóba jött. Persze, nem az állami szervek, még kevésbé a többségi pártok vagy politikai elit részéről, belső vita folyt arról, hogy az állammodell szerint működő érdekvédelmi szervezet többek közt erre is támaszkodhatna emancipációs erőfeszítéseiben.
A dolog végül elaludt, mint annyi sok minden az évtized tervezgetései közül, máig tisztázatlan — bár sejthető — indokokból elmaradt a belső választás, el a népi számbavétel, az érdekvédelmi szövetség pedig tömegszervezet jellegét is elveszítette, és kevés kiábrándítóbb fejlemény létezik annál, hogy mára szimpla versenypártként viselkedik, a kormányra lépés alkalmait lesi, nyakra-főre köt kétes és átgondolatlan koalíciókat anélkül, hogy a nemzetépítés távlati szempontjait szem előtt tartaná, illetve hát épp az a baj, hogy azokat olyannyira távlati célokként emlegeti, mintha realitásuk már nem is lenne vagy lehetne.
A Vajdaságban, íme, sikerült a kisebbségeknek, igaz, egy vesztett háború és szövetséges állam széthullása után, a maguk külön választói névjegyzékének létrehozását törvénybe iktatniuk. E körülményeken túl azonban egy általunk elmulasztott lehetőségre is figyelmeztet példájuk. A délvidéki 14 százalékos magyarság és a többi ottani kisebbség ugyanis az uniós belépésre készülés körülményeit kihasználva érte el e demokratikus pluszt. A befogadás ígérete volt az, mely engedékenységre hangolta a szerb politikai elit mai többségi részét, s mely arra késztette, saját demokratikus hagyományai felé fordulva értékelje át, ami ott az utóbbi húsz évben többek közt polgárháborúhoz, nemzeti tragédiákhoz vezetett, és hozza meg a szükséges pályamódosítást.
Az erdélyi magyarság jövőjének alakulása uniós keretek közt még kevésbé lesz független a vajdasági és felvidéki magyarok sorsától, mint eddig volt. Ha egyiküknek sikerült külön állami egyetemet alapíttatnia (lásd a komáromi Selye János Főiskolát), a másik pedig döntő lépést tehet kulturális autonómiája megalkotására, az nem maradhat hatástalan az erdélyi magyarság kilátásaira sem. A két előttünk járó népcsoport sikere buzdító példa számunkra.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
