MOLNÁR KATALIN, Kovászna. Amikor a november 16-i Háromszékben megpillantottam a Kutyamenhely Kovásznán című írást, egy pillanatra azt hittem, véget ért a rémálom, nem gyilkolják többé itt sem a kutyákat. Ám örömem rövid volt, a tartalom lesújtó, a cím félrevezető. Az önkormányzat ugyanis a vonatkozó kormányrendeletre hivatkozva kutyamenhelyet akar létesíteni, csakhogy a megjelentekből inkább egy siralomház körvonalazódik, egyhetes megálló a halál felé vezető úton.
Azt hiszem, senki nem gondolja komolyan, hogy aki ma kidobta a kutyáját, egy hét múlva érte megy, és kiváltja — tehát minden befogott kutya biztos halálra van ítélve. A város ismét kemény pénzeket fizet, hogy halálba küldjön sok-sok megunt házi kedvencet, ismét nem az életre, hanem a halálra szavaztunk. Nehéz elhinni, hogy akad erre a munkára állatorvos — aki hivatása szerint gyógyító, nem sintér! Tudtommal csak a menthetetlen állatokat szokás ilyen módon megszabadítani szenvedéseiktől!
KOCSIS KATALIN, Kézdivásárhely. December 4-én a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete Fülöp Magdolna elnök vezetésével meglátogatta a Csizmás kandúr középcsoportot a Manócska Napköziben. Elhozták a Mikulást! Az eseményre nagy izgalommal, versekkel és énekkel készültek a gyermekek. Bátran el is beszélgettek a jeles vendéggel, és volt nagy öröm, amikor a nagy zsákból előkerültek az esztétikusan megvarrt csizmákba rejtett édességek és adományból származó ajándék könyvek. Viszonzásul az óvodások is megajándékozták a Mikulást meg a kíséretében levő krampuszokat saját készítésű alma-dió mikulásokkal. Az ünnep megédesítésébe a szülők is besegítettek.
SZTAKICS GYULA, Sepsiszentgyörgy. Múlt vasárnap szomorúan vettem észre, hogy a garázsom mellé három műanyag zacskó háztartási szemetet is ledobtak. Ez mégiscsak disznóság, így megpiszkáltam a hulladékot, és elő is került pár füzetlap, névvel ellátott dolgozatok. Na, ez már dokumentum, legalább tudjuk, hogy ki az, aki rest a szemétgyűjtőig elmenni. Elkezdtem nyomozni a környéken, és meg is találtam a családot. Hétköznap sikertelenül telefonáltam, így a következő vasárnap személyesen csengettem be a kaputelefonon. Köszöntem, bemutatkoztam, és közöltem, hogy szeretnék pár szót váltani valakivel. A válasz: ,,nekem meg nincs időm". Hazamentem. Nem akarok megbántani senkit, de egy dolgozatot a történtek igazolására eltettem. Hiszem, hogy városunk tisztaságának fenntartása mindannyiunk kötelessége — amúgy is elég sok az eldobált szemét, de a nemtörődömségnek és kényelemnek is van határa!
BEREKMÉRI MIHÁLY, Sepsiszentgyörgy. November 30-án reggel az Adonis patikában vásároltam. Egy szakállas fiatalember szolgált ki, aki nem sokkal azután, hogy kiléptem a gyógyszertárból, utánam szaladt, és elnézést kért, rosszul számolt, visszaadja a különbözetet: 7,50 lej volt — de nem is az összeg a fontos, hanem az, hogy jó dolgok is történnek velünk, és vegyük ezt észre, ne mindig csak a rosszat.
BOTORÁDU ERZSÉBET, Nyujtód. 67 éves, mozgáskorlátozott asszony vagyok. Szüleimtől örököltem egy beltelket (velük is laktam halálukig), az udvar és a kert összesen tíz ár, 8,30 méter széles. Eredetileg 7,70 volt, de 1976-ban a baloldali szomszédtól vettünk egy 0,60 méter széles csíkot. Tizenkét éve a szomszéd meghalt, az új tulajdonos pedig erőszakkal elvett a kertemből 1,50 méternyit. Mivel ebbe nem egyeztem bele, beperelt. 2007-ben a kézdivásárhelyi bíróság által kinevezett szakértő az eredeti telekkönyv szerint mérte fel a telkemet, ezt tanúkkal is tudom bizonyítani. Az iratcsomót azonban — valaki befolyására — nem tette le, és az eljárás végig úgy zajlott le, hogy fel sem mérte a területet. Azaz a szakértő hazudott a törvényszéken! 2008-ban egy csíkszeredai szakértőt küldtek, ő nem is a telekkönyv, hanem a régi tulajdonos egy, a helyrajzi számokat (top) is tartalmazó rajza szerint készített felmérést. Ajánlása a köztünk levő határvonalról jó, úgy is használtuk már 50 éve, de van csúsztatás is, mert az új tulajdonos felől meghúzott egy 80 négyzetméteres parcellát, és bejegyezte a másik oldalon levő szomszédnak, holott nem tőle vettük azt a 0,60 métert. A szakértő szerint én használom, de ha akarnám, se tudnám, mert ott istálló, budi és trágyadomb van, a perelő szomszédomé, aki ezzel a csúsztatással nyert ellenem, bár ez az ítélet óta eltelt fél évben nem változtatott a valós helyzeten: a határ nincs kimérve, csak ajánlva, jómagam pedig már negyedfél éve élek lelki terrorban (nem elég a súlyos betegség s a kis nyugdíj) a jómódú, fiatal szomszéd miatt. Sajnos, ilyen időket élünk, de hogy az igazság mérlege miért billen rossz irányba, azt döntse el a kedves olvasó.
FERENCZ B. ALBERT, Sepsiszentgyörgy. A köznyelvben csak Süsünek nevezett sárkányszobor szimbólumértékét lehetne még gazdagítani, a város lakói bizonyára örömmel szemlélnék, ha a mai valósághoz igazítanánk kissé. Lehetne például egy piramis alakú alapzatot építeni a paripa alá, a lovag kezében pedig meggörbíteni a nyílvesszőt, ezzel is jelezve, hogy életünk a gyarmatosítók nyomása alatt már nem zajlik olyan egyenesen.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
