Hasznos szakmai kiránduláson vettek részt a háromszéki szaktanácsadók a múlt hét végén. A francia húsmarhatartó céget meghívták a júniusi megyei szarvasmarha-kiállításra, akkor Thierry Kolb, a tenyésztelep aligazgatója és főnemesítője járt itt, most viszonozták a vendéglátást. Így volt alkalmuk a háromszéki szakembereknek megismerkedni a húsmarhatartás gyakorlatával annak bölcsőjében, és általában az elzászi mezőgazdasággal.
A francia nemesítő telep ez évben ünnepelte fennállásának 50. születésnapját, és immár tizenkettedik alkalommal szervezték meg a Charolais Nemzetközi Nyílt Napokat a walbourgi uradalmon. A nemesítő telep tulajdonosa, Ernest Hoeffel az idén számos országból hívott meg szakembereket és gazdákat a háromnapos rendezvényre: belga, német, osztrák, ír, észt, lett, litván és romániai küldöttek látogattak Franciaországba. A telep az európai főváros Strasbourgtól mintegy harminc kilométerre található, így a házigazdák a Európai Parlament meglátogatását is belevették a programba. Ugyanakkor az itthoni meghívottak kérésére több, más húsfajtájú telepet is meglátogattak. A telepen kizárólag charolais fajtájú teheneket tenyésztenek, mely a statisztikák szerint a húsfajták között világelső, több mint hetven országban tenyésztik tiszta fajtában, vagy használják ipari keresztezésekben. A fajtát hivatalosan 1864-ben ismerték el, és azóta folyik a komoly törzskönyvvezetés. Az ősi változat a maihoz képest izomszegény, vegyes hasznosítású és tarka színű volt. Elsősorban húsáért tartották, azonban fejték és igázták is. A XVIII. századtól kezdték igás tulajdonságait fejleszteni, így a nagyobb igaerő érdekében nemesítés indult a testnagyság növelésére. Később a koraérésért egy angol fajtával, a shorthornnal nemesítették. Ez a keresztezés a koraérés (ivarérés) mellett nagyobb faggyúsodást eredményezett, és egységessé tette a fajtában a fehér színt. A XIX. század közepétől fajtatiszta tenyésztés keretében erőteljes és sikeres szelekciót folytattak a faggyú mennyiségének kiküszöbölésére. A törzskönyvvezetés elindítása után egyre inkább a hústermelés került előtérbe. Tenyészcél volt a húsformák javítása, az izomzat növelése, a kevés faggyú, a lábak rövidítése, vigyázva arra, hogy a jó legelőkészség megmaradjon. 1952 óta működik a termelés-ellenőrzés szervezete. Ezt a munkát mindenütt az ország területén ellenőrző szövetkezetek végzik a fajta neversi központjának útmutatása szerint. Ma már a charolais-t világfajtának tekinthetjük, az első charolais marhát már 1885-ben exportálták, azóta a világon szinte mindenhova eljutott. Főleg a második világháború után növekedett meg e fajta hatása a világban a műszaki fejlődés, a szállítás és a sperma mélyhűtésének megoldása révén. Ma már jelentős állományok vannak ebből a fajtából az összes európai országban (egyelőre csak Románia képez kivételt), az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Oroszországban és a szovjet utódállamokban, de Dél-Afrikában és Ausztráliában is. Az export 1968-tól vett nagy lendületet, ekkor engedélyezték ugyanis a fajta használatát az Egyesült Királyságban, és ezzel szabad út nyílt a Brit Nemzetközösség országaiba. Angliában jelenleg is a húsmarha-keresztezések, -termékenyítések nagy hányada charolais spermával történik. A fajta jellemzőinek egyike a teljesen fehér, esetleg krémszín, folt nélküli — a legtalálóbb elnevezés — a ,,tejfölszín". A bikák marmagassága 140—145 cm, a teheneké 132—138 centiméter. A charolais a nagy testű húsmarhafajták csoportjába tartozik. A kifejlett, átlagos tehenek 700—750, a bikák 1100—1200 kg súlyúak. Emellett kiállításokon nem ritka az 1200 kg-ot elérő tehén és az 1600 kg-os bika sem. Az anyai tulajdonságokban is jeleskedik a fajta, a könnyű ellések aránya meghaladja a 92 százalékot, tehát ezeknél semmiféle emberi beavatkozás nem szükséges. A császármetszéses szüléseket a nemesítés során sikerült majdnem teljesen kiküszöbölni, de természetesen a bika kiválasztásánál figyelembe kell venni a keresztezésre váró tehénállomány milyenségét. A franciaországi tenyésztési adatok szerint tiszta fajtában az ünőborjak 46, a bikaborjak 48 kilogrammos súllyal születnek, és 210 napos elválasztási korukig elérik a 268, illetve a 302 kilós testsúlyt. A walbourgi tenyésztelepen azonban az átlagnál jóval magasabb testsúlyt sikerült elérni, az ünőborjak hét hónapos választási súlya 306 kg, a bikaborjaké pedig 339 kg. Ugyanitt a napi átlagos súlygyarapodás a borjaknál 1600 és 1800 gramm között mozog, a hizlalásra fogott bikaborjak pedig a napi 2,2 kg-os testsúlynövekedést is elérik. A charolais nyugodt, szinte melankolikus természetével kiemelkedik a többi húsfajta közül, éppen ezért könnyen kezelhető. Ebből adódóan is a kezdő húsmarha-tenyésztőknek viszonylag kevés gondot okoz. Nem igénytelen, de tűrőképes fajta. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy szélsőséges éghajlati körülmények között is sikerrel tenyésztik pl. Spanyolországban, Mexikóban, Dél-Afrikában. Az Egyesült Államok, sőt, Magyarország egyes erősen aszályos területein is megél. Erőssége tehát, hogy magas az alkalmazkodóképessége, hatalmas mennyiségű, olcsó tömegtakarmányt képes jól értékesíteni, ugyanakkor elégséges mennyiségű tejet termel a borjú szükségletének megfelelően. A tenyésztelep bemutatására, a háromnapos rendezvény részleteire és annak tanulságaira következő lapszámunkban visszatérünk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
