1960-ban született Marosvásárhelyen, ott is érettségizett, s a Kolozsvári Műegyetem építészmérnöki karán járt három évet, amikor politikai okokból — a Szent Anna-tói ,,magyarkodás" miatt — kirúgták. Azzal váltak meg tőle, hogy ha egy évet munkatelepen tölt, visszaveszik. Ez nem történt meg, újabb évre dolgozni küldték, de akkor már látta, ebből nem lesz semmi. Közben állatorvosira készült, gondolt egy merészet, s Bukarestben felvételizett sikeresen. Miután megnősült, kérte áthelyezését Kolozsvárra, s itt végezte el az egyetemet 1992-ben.

Akkor az illyefalvi LAM Alapítvány állatorvost keresett, s ő jelentkezett. Így került Háromszékre. A civil szervezet mintafarm létesítését tervezte, abban kisebb tejfeldolgozó, vágóhíd kapott volna helyet, azt tervezték, hogy átveszik a községi állatorvosi rendelőt is, de a dolgok közben másképp alakultak.

Gazdaképző tanfolyam keretében egy csoport mezőgazdásszal négy hónapot Svájcban töltött Szántó Zsolt, ott ismerkedett meg ifj. Dali Sándorral, aki szintén állatorvosit végzett, s ő volt a csoport másik kísérője. Hazajövetel után nem valósult meg az állatorvosi rendelő. A svájci alapítvány azt ajánlotta a LAM-nak, hogy ne a korábbi terv szerint létesítsék a mintafarmot, hanem külön legyen a tejfeldolgozó, külön vágóhíd és hentesüzem. Ez utóbbit Dalival kettesben megpályázták. 1994-ben alakult a Hentil Kft. (a név a hentes és Illyefalva szavak kombinációja), s következő évben indult a termelés. Úgy tervezték, hogy beindítják a céget, utána magánrendelőt nyitnak. De a gazdasági helyzet nem a várakozásaiknak megfelelően alakult. Állatorvosi rendelőt nem nyitottak, tizenkét évig húsfeldolgozással foglalkoztak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével fejlesztésre, beruházásokra lett volna szükség. Úgy látták, ennek nincs sok értelme, mert a húsfeldolgozásban nagy a konkurencia, csak úgy éri meg, ha nagy üzemet létesít valaki, s tucatnyi megyét ellát termékkel, vagy hagyományos termékeket gyárt húsból és fűszerből, nem adalékanyagokból, de akkor ezt még nem engedélyezték, csak abban az esetben, ha a gyárkapuban árulnak. Mára már megengedett a külső forgalmazás, de ők 2007-ben beszüntették a termelést.

Szántó Zsolt közben törte a fejét, mihez lehetne fogni. Egy barátja mesterséges sóbarlangot épített Kolozsváron, s az ötlet megtetszett neki. Sokáig keresték a helyet, végül a sepsiszentgyörgyi uszoda épületében pályáztak teremre. Magyarországi cég építette meg a sóbarlangot, s 2008 márciusában megnyitották. Eleinte nagyon jól működött, nagy volt az érdeklődés, meséli Szántó, nyáron visszaesett, de ősszel ismét felpezsdült az élet. Aztán a barlangot eladták az önkormányzatnak. Két családnak szűkösebben biztosította a megélhetést. Nagy volt a költség, a bért euróban állapították meg, s amire nem számítottak, az épületadót is nekik kellett fizetniük. De az önkormányzatnak, mely épülettulajdonosként ezektől a kiadásoktól mentesül, igencsak megéri a szolgáltatást működtetni.

Még a sóbarlangos korszakban a turizmus irányába is kacsingatott Szántó Zsolt. SAPARD-pályázattal panziót épített a zabolai Csipkésben. Konyhával, étkezővel felszerelt, húsz férőhelyes vendégházat. Igény szerint teljes ellátást tudnak biztosítani. Voltak már gyerektáborok, osztályok év közben erdei iskolát szerveztek, közben kirándultak, erdőben barangoltak, madarakkal, növényekkel ismerkedtek. Programokat szerveztek. Kézműves-foglakozásokat, fazakalást, nemezelést, csuhéfonást tanítottak. Voltak edzőtáborok, színjátszó csoport vendégeskedett itt. A legérdekesebb egy svájci csoport látogatása volt. Problémás emberek, kábítószeresek, volt alkoholisták gyülekezete jött el úgy, hogy két személyre egy pszichológus felügyelt. Minden napra programot kellett szervezni. Kirándultak a Szent Anna-tóhoz, a Peleş-kastélyhoz, Brassóba, Sepsiszentgyörgyre, szekeres kirándulást szerveztek, íjászatot, ostorforgatást, kerékpártúrát is beiktattak. Kellemes környezetben, patak mentén, erdő között egyhektáros udvaruk van, ahol sportpályát is létesítettek, játszóteret, filagóriát emeltek. A zabolai sportcsarnok avatóján a Csipkés Panzió kertjében szervezte meg az önkormányzat a népünnepélyt.

Szántó Zsolt nem érzékeli, hogy a gazdasági válság mennyiben érinti tevékenységét, hisz nincs összehasonlítási alapja, most kezdett a panzióval foglalkozni. A turizmusban látja a jövőt. Kellemes munka, nem stresszes, mint az élelmiszeripar — mondja. A panziót fejleszteni akarja. A kertben úszómedencét létesít, még egy épületet emel, ott konferenciatermet alakít ki, s különböző rendezvényeknek, családi eseményeknek biztosíthatnak terepet. A programkínálatot is bővíti, pónilovakat igyekszik beszerezni. Feleségének is megtetszett a tevékenység, kommandói telkükre kisebb, nyolc-tíz férőhelyes panziót építene.

A télre is felkészültek. Már tavaly is volt lószános kirándulás. A közelben dombok magasodnak, lehet szánkózni, kezdőknek sízni. Most disznóvágást rendeznek kérésre tömbházlakásban élők számára. Amennyiben a családok maguk óhajtják feldolgozni a sertést, megtehetik, ha kell, mészárost biztosítanak, fel is dolgozzák.