Tőkés László áldása a menyői református templomban
Menyői zarándoklattal zárult a 1989-es események 20. évfordulójára szervezett Forradalmi Emlékév. Tőkés Lászlót Temesvárról feleségével együtt ebbe a szilágysági kis faluba kényszerítették 1989. december 17-én, hogy a napokon át tartó kihallgatások után itt, a karhatalom által elzárt faluban érje őket az örömhír: megbukott a kommunista rezsim.
A húsz évvel ezelőtti karácsonyra emlékezett Tőkés László püspök, EP-képviselő is igehirdetési szolgálatában a zsúfolásig megtelt templomban vasárnap. Az egykori temesvári lelkész, miután kegyelettel megemlékezett az akkori áldozatokról, illetve az azóta elhunytakról, vallomásos igehirdetésének egyik központi gondolatát így fogalmazta meg: ,,Abban az időben az Ige úgy hatott reánk, mint valamikor az őskeresztények vagy a reformáció időszakában. Azt éreztük Temesváron is hétről hétre, hogy az Ige élő és ható erő. Ilyenképpen hallgattuk Isten Igéjét húsz évvel ezelőtt." A bevallottan ateista, sőt, Isten-ellenes rezsim szükségszerűen ért véget, hiszen ,,aki nem becsüli az Istent, az nem becsüli az ő képére teremtett embert, az emberi méltóságot sem" — szögezte le Tőkés, aki szerint a mi nemzeti identitásunk egyik lényeges eleme a hitbéli meggyőződés. Keresztény hitünkben élünk, és ez lehet divatos szóval ,,az apportunk" az egyesülő Európában. A szilágysági mély vallásosság, a Csíksomlyón megtapasztalható eleven hit lehet az a többlet, az a rendkívüli kincs, amellyel hozzájárulunk Európa értékvilágához.
Molnár Kálmán nyugalmazott esperes köszöntése egyben a Szilágysági Szabadító Karácsony. Tövisháti emlékezések 1989—1999 című kötete második, bővített kiadásának bemutatója is volt, hiszen amint arra Molnár Kálmán rámutatott: sokan és sokat felejtettek, márpedig emlékezés nélkül nincs jövőnk.
