Aztán jött a hír, hogy TE is elmentél, Laci Úr, mint annyi sokan a jobbak közül. Jól emlékszünk, ott ügyködtél a Martinovics utcai poliklinikánál, aztán a Kórház utcai fogászat csinosításánál, annak külső-belső rendezésénél, gondod volt arra is, hogy a dombra vezető felmenő mellé fogantyú kerüljön, az idősebbekre is gondolva. Kezed nem hanyatlott percre sem, ha kellett, megfogtad a lapátot vagy a nyírfaseprűt, segítettél fiatalabb kollégáidnak egy-egy betört zápfoggyökér kihúzásánál. Mondanom sem kell, hogy mindent elegánsan, méltósággal csináltál. Így, ezekkel a gondolatokkal búcsúzunk Tőled, Isten adjon nyugodalmat neked, élettársadnak vigasztalódást, közeli s távolabbi Tieiddel együtt. Magunknak, még itt maradóknak a költő eligazító sorait ajánlom:

Temetni mi már megtanultunk,

lefelé tudjuk a járást,

te, ki már ismered Istent,

vigy néki rólunk ajánlást!

Nyugodalmat, örök békét!