— Mit sikerült megvalósítani az elmúlt évben?

— Három nagyobb jelentőségű témát említek meg. Március 14-én nyílt meg a Miniatűr történelem az őskortól az 1848—49-es szabadságharcig című ólomkatona-kiállításunk. Ennek főszervezői voltunk, Barót után a Székely Nemzeti Múzeumban és a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban is kiállítottuk, nagy sikernek örvendett mindenütt. Nálunk 1600 látogatója volt. A második egy hüllőkiállítás, Steinhübel István aradi gyűjtő hozta el állatait. Ez kétezer látogatót vonzott. E két rendezvény mutatta igazán, hogy nem csupán városi, hanem kistérségi múzeum vagyunk, mert egész Erdővidékről jöttek az érdeklődők. A harmadik a tavalyelőtt megtalált őslény, a masztodon-csontvázhoz kötődik, melyet sikerült teljesen kiemelni — gerincoszlopa, bordái és egyik lába a földben telelt —, és folyt a konzerválása Katona Lajos, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum paleontológusa irányításával. Ezt jelenleg a pincében tároljuk, s egyik kollégám a szerzett tapasztalatok alapján folytatja a konzerválást. A csontokat tavaly megtekintette Dick Moll híres holland paleontológus, aki megerősítette, hogy ez a világ legteljesebb masztodonlelete.

— Tavaly helyhiányra panaszkodott...

— Jóformán még be sem indult teljesen Erdővidék Múzeuma, s máris beszorultunk ebbe a házba (a Baróti Szabó Dávid szülőháza helyén levő épület a múzeum székhelye — szerk. megj.), úgy értve, hogy szinte raktár az egész épület. A pincén kívül öt helyiségünk van, ebből egy iroda, egy raktár, egy időszaki kiállításoknak helyet adó terem, továbbá a Kászoni Gáspár állandó kiállítása, ám ez a terem is szinte raktárrá változott, annyi mindent behordtunk még oda. Látogathatóvá kell tennünk a múzeumot.

— Ilyen körülmények között egyáltalán mi tekinthető meg?

— Ami jelenleg megtekinthető, az a masztodon csontváza, de az is bedobozolva, az időszaki kiállításokat ajánlhatom az érdeklődők figyelmébe, és módjával az állandó kiállításunkat, melyet az év első harmadában rendbe teszünk. Visszatérve a helyhiányra: szeretnénk bővíteni a múzeumot. Ehhez megkértem Athony Gall Kós Károly-monográfust, aki látványtervet készített (lapunk 2009. március 28-i számában ezt közöltük — szerk. megj.). Akkor még nem volt meg a masztodoncsontváz, azóta hatványozottan szükségünk van a bővítésre, azért is, hogy a rekonstruált csontvázat ki tudjuk állítani.

— Erre milyen esélyt lát?

— Reméljük, a költségvetésből futja a kivitelezési tervre, aztán pályázunk.

— Idei terveik?

— Június elsején szeretnénk szüleink, nagyszüleink gyermekjátékaiból kiállítást nyitni. Megvan az a bababútorkészlet, amelyet a kilencszázharmincas években kapott nagymamám karácsonyra, kis esztergált edénykékkel. Ez eredeti, nem kínai, nem műanyag, azt is tudjuk, ki készítette: a hálószobabútort Salati Ferenc, a konyhabútort Balázs Béla. Felhívást teszünk közzé, s reméljük, sikerül padlásokról, innen-onnan egy szép kiállításra valót összegyűjteni. Októberben Baróton lesz az országos geológuskonferencia, s idén öt éve annak, hogy elhunyt Dénes István. Az ő ásvány- és kőzetgyűjteményéből szeretnénk akkorra egy kiállítást berendezni. Ezt állandó kiállításnak képzeltük el. Erdővidék Mú­zeumának ez lenne a névjegye, ha a vidék földtörténetét, őslénytanát sikerül kidomborítani. Dénes István után többen is ajánlottak fel gyűjteményt. A már említett Katona Lajos egyhetes gyűjtőtábort szervez Erdővidéken nyáron. Erdővidék történetén kívül erre fektetjük a hangsúlyt. Múzeumunk oroszlánrészt vállal az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Nap megszervezésében. Erre május derekán kerül sor. Sikerül kiterjesztenünk Vargyasról Olasztelekre is, hiszen jó kezekbe került az ottani Daniel-kastély. Rácz Attila és Lilla vásárolta meg, ők megalapították a Daniel Kastély Egyesületet, amely partnerünkké vált. Közösen pályáztunk a rendezvényre, mely nagyon népszerű, az emberek szeretik, várják a középkori hagyományőrző bemutatót. A XVIII. Erdővidéki Közművelődési Napok, hagyományainkhoz híven, sok rendezvény gazdája. Nagyon fontos, hogy az egész kistérségre kiterjed, tavaly tizennégy, azelőtt tizenöt településen voltak rendezvények. Úgy gondolom, magyarországi mintára ünnepeink külön színfoltja lehet a történelmi zászlósorral való felvonulás. Tervezzük, hogy két-három éven belül megvarratunk egy huszon-egynéhány darabos erdélyi történelmi zászlósort. Idén március 15-re szeretnénk legalább öt zászlóval előrukkolni. Továbbá működik a Tortoma Önképző Kör előadássorozata, mely holtidényen kívül minden kedden várja az érdeklődőket.