Mit jelent a paraszti nemiség? Részletezés helyett egy 75 éves parasztasszony vallomását idézem, amit a könyvembe mentett kultúra gyönyörű összegezésének, a nemiség paraszti szemléletből fakadó és azt tükröző himnuszának tekintek: ,,Az, mikor mind a kettőnek jó, az a legnagyobb boldogság a világon. Amikor eltalálja az ember, az a pillanat boldog pillanat az ember életében. Úgy érzi, akkor nem törődik semmivel. Az emberiség is ebből származik. Ha az nem vóna jó úgy az asszonynak, mint az embernek, nem es házasodnának essze, nem es vállalnának gyermeket s a nyomorúságot. Ha az a pillanat nem volna olyan jó. Ezért a pillanatért érdemes élni. Ezért a kicsi rövid pillanatokért érdemes végigkínlódni 80—90 évet. Habár öreg korunkba má nem kell, de azért a fiatalkori kicsi boldog időért vállaljuk az egész élet nyomorúságát."

A több mint 700 oldalas könyvből néhány kis tematikai csomagot ajánlok a Háromszék olvasóinak olyanképpen, hogy életkorról életkorra megsejtesse eme folyton változó biológiai, érzelmi világ összetett hatását a közösség társadalmi, gazdasági, lelki, morális, társasági stb. életére.

A jelenségek magyarázatát, értelmezését adatközlőimre hárítom — ebből kapja a munka erőteljes néprajzi jellegét, erejét és érdekességét.

A gyermek nemi felvilágosulása. Kell-e tanítani?

,,A nemi életet nem kell tanulni. Ahhoz se tanár nem kell, se igazgató nem kell, se tanfelügyelő nem kell… Ez természetes dolog."

A négy tagadó és egy állító mondat a nemi felvilágosítással, oktatással szemben megfogalmazott csaknem hagyományos paraszti állásfoglalás. Más szóval, a sok hűhó semmiért szatírája. A hagyományos paraszti mentalitás és észjárás általában visszautasítja a fölösleges tülekedést és cafrangot. Helyettük a természetet és természetest fogadja el tanítómesterének, és csaknem mindent, ami ezen kívül vagy felül van, kritikusan, olykor csúfondárosan szemléli.

Hetvenéves férfi adatközlőm ítéletével máris a paraszti nemi kultúra sajátos másságát kívánom jelezni.

A kisgyermek/gyermek nemiségi ,,óvodája, iskolája"

Szükség van-e tehát nemi felvilágosításra, tájékoztatásra, szexuális nevelésre? Nem mai kérdés. Ki végezze el ezeket a pedagógiai-didaktikai feladatokat? Hol? Hogyan? Mikor? Ki rendelkezik idevágó jobb elmélettel, módszerrel? És kit igazol az élet? Melyik műveltség nyújt biztonságosabb életet életünk legbonyolultabb területén való eligazodásunkban?

Talán egyelőre elég is ennyi kérdés ahhoz, hogy a test és lélek, nemi szellemiségünk és nemi ösztönünk, akaratunk ellenére is megjelenő erotikus vonzódásunk, álmainkban is felbukkanó, olykor megfejthetetlen látomásaink gyermek- és kamaszkori világába bejuthassunk.

Alapvetően kétféle kultúra irányul eme kor nemiségének kiművelésére: az első, miképpen az élet csaknem valamennyi alapterületén is ható, a népi műveltség. A másik a magas kultúra, mely többféle tudomány eredményeiből áll össze. Az első inkább tagadja, mint vallja a szexuális nevelés létjogosultságát. Ennélfogva nincs is a nemi élet területére ,,kidolgozott" tételes neveléselmélete, felvilágosító módszertana, miképpen nincs tételes paraszti didaktika, és tételes népi jog sincs. És mégis nevel és igazságot tesz. Nincs paraszti nemi felvilágosítás és szexuális nevelés, és mégis van. Intézménye, látszatra, a család. Vagy csak gondoljuk, hogy csak a család. A valóságban a szexuális nevelés, amit inkább szexuális oktatásnak, de még inkább kioktatásnak neveznék, sokkal összetettebb rendszerben történik.

A gyermek az iskolában elméleti szempontból ismerkedik a nemiség kérdésével. Szervezett formái azonban el is maradhatnak, félresikerülhetnek (a biológiaóra is marad el, éppen amikor ez a tananyag következik!), senki sem kéri számon. Viszont a paraszti nemiség követése az egyéni és családi élet ellenőrzésének mindennapi módszere.

Az első (kivonatos) fejezet arról szól, hogy a parasztgyermek hogyan és milyen környezeti hatásokra ébred(t) nemi tudatára, hogyan és kik által világosul(t) fel és nevelődik a nemiség tekintetében, és mindez milyen kulturális rendszerben, intézményben, szociális környezetben történik.

Kíváncsiság, leskelődés, éjszakai hallgatózás

A kisgyermek, a gyermek és serdülő, de az ifjú nemisége is elsősorban a másik nem iránti kíváncsiságban, ,,leskelődésben" jelentkezik és fokozódik. Csíkszentdomokosi adatközlőim példáiból válogatok:

,,A gyermek má kicsi korába kíváncsiskodik. Itt a minap az egyik menyecske mondja (akinek a karját megkentem, me ahhoz es értek), hogy a fiacskájuk, »a mocsok kölyök!, feszt kap fel alajam. Nadrág nélkül hejába mozdulok, aszongya, nyúl fel a seggembe. Elöl es, hátul es, ahol találja.« Pedig két esztendőt most tőtött. Má tudja, hogy ott mi van."* (f., 75)

Buda Béla magyarországi szexológus állapítja meg, hogy ,,a gyermek kíváncsi a szülőre, megpróbálja azt meglesni, megfigyelni, megtapogatni. Fantáziája jobban foglalkozik vele."

,,A gyerekkori nemi vonzalom kezdete már óvodáskorban megvan. Ma is, ha megkérdezzük, van-e szeretőd, megmondja. Az iskolába pedig már első osztálytól, óra alatt írtuk a cédulákat. Csak úgy, annak, aki tetszett. Azt, hogy kéne találkozzunk, ekkor s ekkor… Nemi vágyról nem írtunk. Erről csak az V—VIII-ban." (f., 55)

A másik nem iránti vonzalom, az erotikus izgalom elsőrendű célpontja a másodlagos nemi jelleg megjelenése a leánykáknál — izgalmas beszédtéma is volt a fiúk körében: ,,Gyerekkoromba külön szám volt, hogy meg kell lesni a leánykát, hogy nem má pihés-e? (értsd, megjelent-e a szőrzete) Egyik a másikát biztattuk, hogy nezd meg, annak a karján es van má szőr, akkor ott… es. Lesd meg, met biztos van, amit látni. Lehetőség nem könnyen adódott, de kerestünk. Deszkavécék voltak: próbáltunk lyukat fúrni bicskával. Egy kukucskáló-, leskelődőlyukat." (f., 67)

,,Az iskolai WC-ben, mikor gyermekek vótunk, mindig vótak ilyen kukucskálólyukak. A fiúk kifúrták bicskával. A leánykák csoportosan mentek a WC-re, s mindig volt egy, aki megállt, és riasztotta a többieket, ha leskelődőt látott. Vagy árulkodtak a tanító néninek, hogy »a fiúk megint leskelődtek«. Ez napirenden volt. Sok rajz is készül a WC-ben." (n., 48)

— A szülők kimutatták-e a gyermek előtt, hogy egymást szeretik? Hogyan? Hogyan alakult, fokozódott a gyermek érdeklődése a másik nem iránt? Hallgatóztak-e?

,,Nem. Nem mutatták ki. Egyáltalán. Tartottak a szülők a gyermektől, hogy ezt kimutassák. Titok vót." (n., 63)

Csakhogy a szülői titkolózás, az általa felszított kíváncsiság az ellenkezőjét eredményezte: leskelődésre és hallgatózásra serkentette a gyermeket, mely fogékonnyá tette később más gyermekek közlései, felvilágosító tájékoztatásai iránt. Más szóval, éppen ez a szülői viszonyulás a nemiség iránti érdeklődést fokozza, és a felnőttek, szülők kijátszására, megkerülésére kényszeríti a gyermeket.

,,A hallgatózás, s amit elképzeltünk — érdekes módon —, a gyermekekre és az idős emberre egyaránt hatott: a paraszti alvási szokások és feltételek között mind a két kategória éjszaka hallgatózott. Aztán ugye a gyermek növögetett, a leánykát má megölelgette, megnezi, hogy lám, a csicsei szöktek-e ki. Így a tapasztalás, a megfigyelés, a másoktól hallott dolgok… Így a baráti körbe, amit elbeszéltünk, amit az idősebbektől leszűrtünk. Met a gyermek egyfelé beszél, figyel, de hétfelé hallgat, mindent felszed." (n., 48)

,,Még szinte kíváncsibbak voltunk, mint a mostani gyermekek. Persze, hogy hallgatóztunk. Jól visszaemlékszem mindenre.

A nővérem Brassóban lakott, s édesanyám elment hozza egy időre. Hazajött, s én rendesen figyeltem, nem aludtam!, hogy mit csinálnak édesanyámék. Tudtam, hogy édesanyám nem volt itthon annyi időt, valami most következik. Hallgatóztam szabályszerűen, hogy lássam, mit csinálnak. Annyira kíváncsi voltam, hogy nem tudtam aludni. Ó, nem egy esetben történt, hogy nem tudtam elaludni a kíváncsiságtól. Met mondták a nagyobbak, hogy a szülők közösülnek, s meg akartam győződni, hogy valóság-e vagy nem valóság." (n., 67)

És végül hadd említsem a lakodalom bizonyos rítusait: pl. ,,a menyasszony ágyának megjácodása", amikor is játékos kedvű fiatalember belevet egy menyecskét az ágyba, és nemi aktust mímel, hogy az új párnak legyen gyermeke, de kiváltképpen a lakodalmi ujjogtatások, nem ritkán obszcén rigmusai (Jaj, Istenem, mindjárt virrad, / S a menyasszony szűzen marad!; A vőlegény olyan buta, / Azt se tudja, hol a pina!; A menyasszony irul-pirul, / Lába közé egy mics szorul; Piros alma levél nélkül, / A menyasszony bugyi nélkül; Fogadjunk egy liter borba, / A menyasszony ki van fúrva! / Fogadjunk egy liter borba, / A vőlegény nem tud róla; Három tányér tepertyű, / A pinán nincs csengettyű!" stb., mind a gyermek szeme láttára, füle hallatára történnek, hogy a lakodalom erotikatelítettségéről ne is szóljak, amit a gyermek is végigasszisztál mint meghívott, és amelyek a nemi gátlások, tabuk feloldását, az erotikára, a nemi közösülésre való biztatást üzenik.

(folytatjuk)