Már majdnem mindenünk megvolt, csak ez a költségvetés hiányzott. Nagy tévedés azt hinni, egy országnak azért kell költségvetés, hogy tudjuk, mennyi pénz folyik be az államkasszába, és mennyit lehet költeni belőle, hiszen azt úgysem tudjuk meg soha.
Esetleg azt mutatják meg nekünk, hogy mennyivel költ többet az állam, mint amennyit lehetne. A költségvetés elsősorban azért kell: hogy legyen! Mert ezt kéri a Nemzetközi Valutaalap. Ha nem mondták volna, hogy látni akarják: máig sem volna, és nem is lenne. De kérik, mert másképp nem adnak újabb kölcsönt. A költségvetési vita elején még tárgyalták is, és módosításokat terjesztettek be (vagy kétezret), aztán mégis futószalagon megszavazták. Így lesz kölcsön, és boldogan élünk, míg meg nem… kell adni.
Aztán a költségvetés olyan lett, amilyent mások várnak Romániától. Az nem nagyon számít, hogy mi nem ilyen lovat... és költségvetést akartunk. Az illetékeseknek elég találékonynak kell lenniük, hogy kitaláljanak valami újabb adónemeket, és a bevétel növekedjék. Jönnek az újabb adók, mint kutyára a dér, szerzői jogdíjra társadalombiztosítás. Aztán a közalkalmazottak számát akarják csökkenteni. Ez a szám is olyan, mint a fű. Magától nő, aztán vágni kell, mint a répát. Ezáltal csökken a bérköltség, de nem lesz elég a munkanélküli-segélyre szánt pénz, csak négy hónapra. A nyugdíjakat nem emelik, ezért a nyugdíjasok nagy része nem tud kijönni belőle, mert beleszorul. Hallom, már készülnek is sztrájkolni. Bár nem nagyon tudom elképzelni, hogyan is tudnak sztrájkolni. Ez úgy megy, mint a kígyóknál: a józan kígyó görbén, a részeg kígyó egyenesen jár. A nyugdíjasok visszamennek dolgozni? Ezek után a munkanélküliek is nekikezdhetnek sztrájkolni. Úgy sztrájkolnak, hogy dolgoznak! Tudok én már ilyen sztrájkról: a japánoknál. Ők úgy állnak bosszút a cégen, ahol dolgoznak, hogy növelik a munkatempót. Több nyersanyagot használnak el, több munkabért valósítanak meg, és többet termelnek. De az, amit pluszban termelnek, már a tervezetten felüli. Nincs szerződés az eladására. Raktáron marad, áll benne a pénz. Így csődbe juthat a cég. Nálunkfelé nincs ilyen veszély. Magyarországon a BKV-nál a buszvezetők a sztrájk alatt nem több buszt vezetnek, és gyorsabban, hanem — például — kártyáznak.
Sajnos, nem mindenki sztrájkját veszik komolyan. Csak olyan helyen lehet beszüntetni a munkát, ahol van látszata, és nem a sztrájkolónak, hanem másnak kellemetlen. Legtöbben azért akarnak sztrájkolni, mert féltik a munkahelyüket. Több mint százezer állami alkalmazásban levőt fenyeget az útilapu.
Még szerencse, hogy az RMDSZ ismét kormányra került. Így egy sereg embernek lesz munkája. Sokan kaptak miniszteri posztot. Úgy osztogatják az államtitkári funkciókat is, mint hamiskártyások a lapot. Azután a dekoncentrált intézmények igazgatói is sokan magyarok lesznek. Ha a magyarok egymagukban alkothattak volna kormányt, akkor minden magyar agyarnak jutott volna valami beosztás. Sőt, még az MPP-seknek is. Ez most megvalósíthatatlan, mert kevesen mentünk volt el szavazni. Így sok-sok stallumot kapunk, de nem eleget. Bár az RMDSZ-híveknek jusson. Aztán, ha változás lesz, akkor ismét lesz, mivel foglalkoznunk. Mert kiteszik őket, mint a cicát… Mi meg tüntethetünk a leváltásuk ellen. De akkor már sokkal kevesebben, mert az MPP nem fog a magyar igazgatók mellett demonstrálni. Inkább ünnepelni fognak.