Talán az immár mindannyiunk által érzékelt globális felmelegedésnek, na meg az egész golyóbist átfogó gazdasági válságnak kellett eljönnie, hogy ismét erőteljesen előtérbe kerüljön az elv, miszerint az évezredeken keresztül kialakult termesztésből van, amit tanulnunk, van, amit követnünk.

Baji Béla előadásából, na meg a bemutatott könyvből (az előadásra a Bod Péter Megyei Könyvtárban múlt csütörtökön került sor — szerk. megj.) megtudhattuk, hogy mit akar a permakultúra. „Bibliája" négy alapelvet hangoztat: óvd az embert, gondozd a Föld élővilá­gát, oszd meg fölöslegeidet, korlátozd fogyasztásodat. Vagyis a biogazdálkodást kissé kiszélesítve és rendszerbe foglalva mondja: úgy kell alakítani a termelést, hogy még sok generáció élhessen a természettel együtt, nem ellene, hanem vele szerves együttműködésben, sőt, harmóniában. Tehát ez a gazdálkodási forma a természet, a mezőgazdaság, az ember által is meghatározott egész élettér olyan összefogását hirdeti, amely küzd minden, a fogyasztói társadalmat jellemző szokás, beidegződés, hanyagság ellen, amely ráirányítja a figyelmet annak önpusztító felfogására, gyakorlatára.

A permakultúra figyelmeztet: az altalajkincs, a víz, a levegő, egyszóval minden véges. Ha nem spórolunk környezetünk természetes adottságaival, az alapvető éltető elemek is eltűnhetnek a földgolyóról. A permakultúra összefogás, kaláka, a tehetség diadala és lázadás a modern fogyasztói társadalom agyonreklámozott termékei (mocska) ellen.