Keresztély Irma főtanfelügyelő elsőként a gyakorlati lépésekre hívta fel az igazgatók figyelmét: jelenteniük kell a polgármesteri hivataloknak az intézményükbe járó tanulók számát, majd ezeket az adatokat továbbítják a pénzügyi igazgatóságra, ahol a tanfelügyelőséggel közösen kiszámítják, mennyi pénz jár egy-egy iskolának. Az összegeket a polgármesteri hivataloknak utalják ki, ezek igyekeznek megfelelő egyensúlyt teremteni, és a szolidaritás jegyében oly módon határozzák meg a járandóságot, hogy lehetőleg minden iskola működését biztosítani tudják.

Az új finanszírozási rendszert részletesen Henning László ismertette. Adataiból kiderült: a tanügyiek megyei fizetésalapját 91,5 százalékban biztosítja a fejkvóta, vannak iskolák, ahol eddigi költségvetésük alig 40—50 százalékát fedezi az új rendszer, másoknál a száz százalékot is meghaladhatja. Kiinduló­pontnak tekinthető: egy román tagozatra járó gimnáziumi tanuló után 2857 lejt fizet évente az állam a tanintézménynek. Ezt az alapszámot különböző szorzókkal csökkentik vagy növelik aszerint, hogy városon vagy falun működik-e az iskola, elemi osztályos, óvodás vagy líceumba jár a tanuló, illetve emelt szorzóval dolgoznak a magyar diákok esetében is. A hiányzó összeget a polgármesteri hivataloknak kellene majd pótolniuk, néhányan jelezték, hogy hajlandóak erre, másoknak azonban nincs fedezetük — mondta el Henning László.

Az új finanszírozási rendszer több kérdést felvet: Megkezdődik a harc a gyermekek elcsábításáért? Lesz pénzük az önkormányzatoknak a pótlásra? Át kell szervezni a városok oktatási rendszerét? Iskolák, szakok esnek áldozatul? Mi történik az alternatív oktatással, melynek finanszírozását nem vállalja a minisztérium, luxusnak tekinti, és úgy nyilatkoztak, ha igény van rá, áldozzon rá pénzt a polgármester. Ezeket a kérdéseket Henning László fogalmazta meg, de a teremben ülő igazgatók is ismertették dilemmáikat. Volt, aki a kis iskolák konzorciumba tömörülését javasolta magyarországi és nyugat-európai mintára, ez a finanszírozást is könnyítené, és a pályázást is esélyesebbé tenné. Más azt kifogásolta, hogy hatalmas pénzeket költöttek a falusi iskolák felújítására, most pedig felszámolják azokat.

Felmerült a tanügyi és nem tanügyi kisegítő személyzet arányának folyamatos emelkedése. Nincs magyarázat, főleg, hogy a gyereklétszám folyamatosan csökken (évente ezer iskolással van kevesebb a megyében, tíz év alatt tízezer diák ,,fogyott el"). Ez a téma akár átvezetésnek is tekinthető a Bukarest által előírt személyzetcsökkentéshez. Háromszék esetében a 221 alkalmazott elbocsátása rendkívül nehéz. Papíron könnyű összevonni, felszámolni osztályokat, ám a gyakorlatban többnyire kiderül, lehetetlen: nem megoldható a gyerekek szállítása, nincs elég terem a befogadó iskolában stb. — sorolta Keresztély Irma. Leszögezte, óvodának és elemi iskolának minden faluban működnie kell, a felsőbb osztályok azonban csak elegendő gyereklétszám esetén maradhatnak. A legújabb minisztériumi rendelkezések pedig megemelték a kötelező minimális létszámot. A tanfelügyelőség tizenegy pontos javaslatcsomagot állított össze az igazgatóknak, akik ennek alapján elemzik, tudnak-e nélkülözni bárkit alkalmazottaik közül.

Alapos elemzést kell végezniük, és számos döntést meghozniuk az oktatás helyi, megyei irányítóinak. Egyelőre nagy kérdés, javulást hoz-e az új rendszer, vagy még kevesebb pénzből, nehezebben élnek majd az iskolák, óvodák.