N. N., Sepsiszentgyörgy. A keskenyebb utcák átgondolatlan egyirányúsítására szeretném felhívni a figyelmet, mert legtöbbször csak annyit értek el vele, hogy most már az út mindkét oldalán parkolnak, és középen járható egy sáv. Tudom, hogy parkolóhelyekre szükség van, de így sokan kétszer annyit autóznak, amíg hazajutnak, azaz sokkal több benzingőz rontja amúgy is szennyezett levegőnket. Illyefalva felől például most már csak úgy lehet a Császár Bálint utcába bejutni, hogy előbb a Cigaretta utcában ki kell kanyarodni a csendőrlaktanyáig, s aztán a Iorga utcán vissza a végétől az elejéig — vagy pedig be kell menni a zsúfolt központba, és ott araszolgatni; ez a megoldás rövidebb, de a kipufogott gáz mennyisége aligha kevesebb. Még rosszabb a helyzet a Kisstadion mögött, ahol az Ifjúság sétány alighogy megszokott egyirányú forgalmát megfordították, és most ötletszerűen mindkét irányba hajtanak rajta, kész csoda, hogy még nem történt baleset. Mindannyiunk érdekében jó lenne alaposabban megfontolni az efféle döntéseket, ne élesben kísérletezzék ki a jó vagy rossz megoldásokat.

VIRÁG ANDRÁS, Magyarhermány. Január 11-én 16 órakor haza szerettem volna utazni Sepsiszentgyörgyről az erdőfülei járattal. Nyugdíjas vagyok, és érvényesíteni szerettem volna a nyugdíjpénztár által kiadott, ötvenszázalékos kedvezményre jogosító utazási jegyemet. Először a kasszánál próbálkoztam, ahol felvilágosítottak, hogy a buszon kell jegyet váltanom. A sofőr azonban nem fogadta el a papíromat, mert piros szélű, Bukarest adta ki, s ők már sokkal tartoznak, és nem fizetnek — csak a megyében kiadott zöld szélű jegyeket veszik el. Kénytelen voltam tehát a teljes jegyárat (7 lejt) kifizetni, amit megértettem, csak azt nem, hogy a kormány miért hoz olyan rendelkezéseket a nyugdíjasok utazási kedvezményeiről, amit nem tartanak tiszteletben. A kis nyugdíjak mellett hathatós segítség lenne, ha legalább néha fél áron utazhatnánk.

SOÓS GYULA, Sepsiszentgyörgy. Tömbházi életünk egy részére forgatnám vissza az időt — próbáljuk elfelejteni, mert nem őrizhetjük kedves emlékként. Ha már a sors úgy hozta, hogy ezt az életformát kellett választani, az ember próbált beilleszkedni ebbe a méhkasba — a baj csak a fordított arányokkal volt, a méheknél a többség dolgozik, a tömbházban a kisebbség. Törvények, szabályok, kölcsönös tisztelet, udvariasság, emberség jeleit alig észleltük, ezek ellenkezőit ápolták hagyományként — talán nem mindenütt, de nekünk nem volt szerencsénk civilizált szomszédsághoz, huszonkét családból háromra lehetett számítani. A széthúzás, a tétlenség, a primitív gondolkodás és a közömbösség eredményeként megállíthatatlan pusztulási folyamat indult be, és változásra semmi remény, mert pénzért sok mindent lehet ugyan kapni, de a civilizáció nem piaci portéka.

Megjegyzés. Kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket, panaszaikat, észrevételeiket névvel és pontos címmel, esetleg telefonszámmal, aláírva küldjék be, mert névtelen, álnéven írt vagy azonosíthatatlan szerzőjű írásokat azok valóságtartalma esetén sem közlünk. Sem bírálatot, sem dicséretet, sem mást. A vállalt véleményeket továbbra is érdeklődéssel várja a szerkesztőség.