Sápadtarcú Ostoba egyéjszakás mandátumának legnagyobb megvalósítása nem kínos ,,elnöki" szónoklata volt, nem a történelemi logikának ellentmondó pezsgőfürdő a liberálisokkal, de még a választások végeredményének agresszív megkérdőjelezése sem. Pirosabb színű politikusaink arra ébredtek erőltetett és hamis mámorukból, hogy a szénsavas aperitif visszajött orrukon, Klaus Johannis pedig, ráérezvén arra, hogy a választópolgárok orra előtt elhúzott mézesmadzag fokhagymaszagú, mesebeli eleganciával visszavonult!

A peszedé politikusa semmit sem tanult — nem is akart — kampánya húzóemberétől: ahogy nem tudta méltósággal kezelni esetleges győzelmét, úgy veszteségét sem tudta méltósággal elviselni. Két hónappal a decemberi elnökválasztás után a megújulni húsz éve képtelen exkommunisták pártvezére, úgy tűnik, egyre inkább saját kísértetévé válik: az egykor ellenfeleinek elismerését is kivívó diplomata politikusi mivoltának egyre halványabb árnyéka. Mára beigazolódott a gyanú, hogy Iliescu ,,nagyanyó" engedékeny volt unokájával, mikor pajkosan, játékosan ,,ostobának" becézte...

Geoană ,,elnökségének" kellemetlen és kínos következményei napról napra növekednek, mint a domboldalon lefelé görgetett hógolyó. És bár sokan kételkedtek abban, hogy butaságát fokozni tudja, a minap eloszlatott minden gyanút: a Geoană házaspár jóvoltából özönvízként árasztotta el a román és nemzetközi sajtót a hír, miszerint paranormális erők segítették győzelemre a Kotrocsényi Szeszkazánt, míg Lütyőt élő egyenes adásban ,,energiatámadás" érte, kegyelemdöfésként pedig az ,,Ibolyaszínű Láng" sújtott rá! Pártvezérük tébolyodását a peszedé egyik-másik elöljárója is alátámasztotta. Ezáltal a kommunisták jogörökösei politikai harakirit követtek el: ha volt még némi hitelességük, most az is elúszott a Dâmboviţa zavaros vizén. Ostoba vezérükről pedig már a ,,borok királynője" sem mossa le a hülyék királya gúnynevet... Az utóbbi évek Romániájában meglehetősen sokan pályáztak e megtisztelő kitüntetésre, de míg a ,,Venghele-" és ,,Dzsidzsi-"féléknek megvannak a korlátaik, addig Geoană butasága határtalan. Sajnos, nevét nem politikai bravúrja fogja bevésni a történelemkönyvekbe, hanem esztelen politizálása. Mi pedig unokáink kérdésére, hogy ki volt ez a Geoană, majd elmondjuk: — Románia elnöke volt, de mi átaludtuk a mandátumát...

És míg párt- és bajtársai egyre inkább elhatárolják magukat tőle — a földön fekvő áldozatot könnyű fejbe rúgni —, én, kritikus szavaim ellenére, hiszek benne. Szerintem Lütyő nem állít valótlant, amikor paranormális és okkult erőkről, valamint varázslókról beszél: az Ibolyaszínű Láng ott pislákol mindannyiunk lakásán, kazánjainkban, az első követ pedig az dobja el, akit a legújabb gázszámla olvasásakor nem ért energiatámadás...

Kerekes Gyula, Sepsiszentgyörgy