Meglehetősen nehéz évet hagyott maga mögött Nagyajta: késtek a költségvetésbe tervezett jövedelmek, a megcélzott integrált pályázati kiírás feltételei többször megváltoztak, részben új dokumentációt kellett készíteniük, ráadásul terveik egy részéről is le kellett mondaniuk.
Ezekkel is magyarázható, hogy október végére szinte fizetésképtelenné vált. Bihari Edömér polgármesterrel a községfejlesztés lehetőségeiről beszélgettünk.
— Polgármester úr, talán nem túlzok, ha azt mondom, Nagyajta történetében nem volt még példa rá, hogy központi forrásból kapott pénz mentette meg az önkormányzatot a fizetésképtelenségtől! Mi vezetett ide?
— Erdővidék legkisebb községe vagyunk, s egyúttal mi gazdálkodunk a legkisebb jövedelemből is, így a késések, a be nem tervezett költségek meglehetősen könnyen felboríthatják pénzügyi egyensúlyunkat. Az első csapást az jelentette, hogy nem tudtuk időben és a remélt áron eladni a három erdőrészünkből kivágható fát. Ahelyett, hogy már március-április környékén hozzájutottunk volna pénzünkhöz, csak szeptemberben, illetve decemberben folyt be, ráadásul a tervezett összegnél harmadnyival kevesebb. Komoly gondot okozott a 322-es pályázat pontrendszerének megváltoztatása is. Eredetileg azt terveztük, hogy a község két falujában tizennyolc kilométeren kiépítjük a csatornahálózatot, s felújítjuk a különleges értéket képviselő kultúrházunkat. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, pontszámunk elég, s megkapjuk a kivitelezéshez szükséges 2,5 millió eurót. Igen ám, de közben megváltoztatták az elbírálási rendszert, s elszállni látszottak reményeink. Menteni a menthetőt úgy döntöttünk, változtatunk a terveken, s a kultúrház felújítása helyett a több pontot biztosító útrendbetételre pályázunk. Az új tervek elkészítése 64 000 lejbe került, ennek egyharmadát ki is fizettük, az engedélyek beszerzésére további tízezer lejt. Ha összeadjuk ezeket a tételeket, meglehetősen tekintélyes összegre rúg. Mivel arra számítottunk, hogy az elmúlt évekhez képest ismét kormánytámogatásban részesülünk, vállaltuk a többletköltségeket. Sajnos, a remélt támogatás teljességgel elmaradt, így tényleg nehezen vészeltük át az óév utolsó heteit. Végül a megyei tanácstól, a megyei pénzügytől és a kormánytól érkezett annyi pénz, hogy minden kiadásunkat fedezni tudjuk.
— Többször cikkeztünk a középajtai vízhálózat kiépítéséről. Történt előrelépés, közelebb az átadás időpontja?
— A vízhálózat megközelítőleg nyolcvan százalékban elkészült. Három kilométernél hosszabb a vízbegyűjtő hálózat, megtörtént a források befogása, a csatornák a főúton és a mellékutcákban, az utcai csapok és a tűzoltócsapok felszerelve. Hogy mikor fejeződik be, elsősorban attól függ, hogy a kormány mikor folyósítja a pénzt. Én nagyon remélem, a tavasz folyamán minden elkészül.
— Mit tart 2009 leglényegesebb megvalósításának?
— Nem látványos, de szükséges és széles körű érdeket szolgálónak tartom a villanyhálózat kiépítését. A 120 világítótest felszerelésével elértük, hogy a főúton minden oszlopon, a mellékutcákban pedig minden másodikon legyen égő. Az új világítótestek azzal az előnnyel járnak, hogy a 125 helyett mindössze 38 wattot fogyasztanak, így spórolhatunk is. Úgy számolom, hogy az áramszolgáltatóval való szerződésmódosítással, illetve az új körték üzembe helyezésével éves szinten tízezer lejt tudunk megtakarítani.
— Idén melyek a jelentősebb célkitűzéseik?
— Nagy, látványos megvalósítás nem lesz, de a legszükségesebbeket szeretném elvégezni. Ilyennek tartom a kultúrház tetejének minél korszerűbb rendbetételét, az óvoda fűtésének és külső részének felújítását meg a mezei utak javítását. Akárcsak tavaly, az útgyalut a bardoci tanácstól fogjuk bérelni, a munkát pedig saját embereinkkel végeztetjük. Leglátványosabb megvalósításunk az lehetne, ha a környezetvédelmi minisztériumhoz letett pályázatunk nyerne, s a volt teniszpálya területén — a vargyasi parkhoz hasonlóan — padokkal, játszótérrel és sétányokkal 56 áras rendezett zöldövezetet hozhatnánk létre.
