A Legfelsőbb Törvényszéken született döntés után a megye legrégebbi és legismertebb közjegyzőjének az irodáját is be kellene zárnia, ám az erre vonatkozó minisztériumi rendelet elmaradt, Szén Mária továbbra is dolgozik, és az alkotmánybíróságon támadja meg az őt elmarasztaló törvényszéki határozatot. Az előzményekről ő maga számolt be lapunknak.
Szén Mária: Az ügy már több évre, 2002 decemberére nyúlik vissza. Akkor az Arany Ászok nevű sörforgalmazó lerakat úgy akarta elkerülni a csődöt, hogy az alkalmazottjai kezeskednek érte. Fel is vette több család a bankkölcsönt, rá is ment mindenkinek a lakása, mert a céget nem tudták megmenteni. A kezesek között volt a Botez család is, férj-feleség, akik 2002 végén nálam hitelesíttették a bankkal aláírt szerződéseket. Nem fizették a részleteket, ezért a bank lépett, és felajánlotta, hogy még hat hónapig meghosszabbítja a törlesztési határidőt — ezt is hitelesíteni kellett, és alá is írták az újabb megállapodást 2003. június 4-én. Utólag ezt támadta meg Botez Éva Mária, állítván, hogy ő erről nem tudott semmit, jelen sem volt aznap, egy bukaresti kórházban feküdt. Holott még el is beszélgettünk, utolsó ügyfelünk volt, a bankból jött, ahol szintén aláírt, és tőlünk futott a telekkönyvi hivatalhoz, meg lehet nézni ott is a bejegyzést. Érdekük is volt a jelenlét, mert elárverezték volna a lakást a fejük fölül. Az asszony — aki maga is vállalkozó — később a saját férjét is beperelte, valamint a sörforgalmazót és a bankot is; ezeket a polgári pereket 2007-ben mind elveszítette, ugyanazon a brassói táblabíróságon, amely engem 2009 nyarán elítélt. (Az igazságügyiek számára rögtön ezen a szinten kezdődik az eljárás, nincs előtte bírósági, törvényszéki szakasz, mint mások esetében.) Az egyik tárgyaláson Botez Éva elmondta, hogy volt ugyan beutalója június 2-ától, de nem volt szabad ágy, ezért egy barátnőjénél lakott (aki azóta elhunyt, nem lehetett kikérdezni), jómagam pedig két írásszakértői véleményt is vittem — hiszen több aláírásom volt a házaspártól; utána is támadtak különféle ügyekkel, 2004 februárjában például házat vettek Kézdivásárhelyen —, de meg sem nézték, meg sem hallgattak, gyakorlatilag megfosztottak a védekezési jogomtól, amit az alkotmány mindenki számára szavatol. Az ítélet egy olyan tanúvallomásra alapoz, amely tanú (a sörforgalmazó vezetője) meg sem jelent a tárgyaláson — a per és jelzálog alatt álló lakást pedig Botezék már 2006-ban eladták, egy másik közjegyző előtt. Természetesen fellebbeztem, és bár megerősítették az első ítéletet, nem adom fel, noha azóta az egészségem is megrendült. És a hitem a hazai igazságszolgáltatásban. Huszonhét éve vagyok a pályán, 2003-ban kitüntettek szakmai tevékenységemért; nyugdíjasként sem vonultam vissza, mert nincs elég magyar közjegyző, és az emberek igénylik a szolgálataimat. Hogy el ne felejtsem: ezért a munkáért, amiért elítéltek, 590 000 lejt kaptam akkor, mai pénzben 59 lejt, ennyi volt a honorárium. Ennyi év és ennyi munka után nagyon rosszulesik, ami történt, de továbbra is emelt fővel fogok járni ebben a megyében, csak az egészségemet sajnálom.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
