Olyanná, mely rendeltetésének megfelelően s azon túl is a háromszéki kulturális igényeknek igyekszik megfelelni — bár ez így nem egészen helyes, hiszen azt, hogy a kultúrafogyasztó közönségnek s a rendezvényeket nem látogatóknak milyenek az igényei, pontosan, de még megközelítőleg sem tudja senki. Számtalan rendezvény szervezése, alkotótáborok lebonyolítása mellett többek között ennek kiderítését tűzte ki céljául Kopacz Attila, az Árkosi Művelődési Központ igazgatója, akit idei terveiről kérdeztünk.
Harminckét koncert, kilenc képzőművészeti kiállítás, öt író-olvasó találkozó, hat alkotótábor a legváltozatosabb műfajokban, néhány saját produkció (helyi költők művei helyi színészek előadásában, Zorkóczy Zenóbia két műsora), projektmenedzseri képzések — dióhéjban így mutatkozik a 2009-es esztendő. Szervezői képességei mellett (mert a sok programhoz sok pénz is kell, java részét pedig támogatóktól kell megszerezni, hisz ennek az intézménynek sem feneketlen zsák a költségvetése) a jó gazda is előbújt az igazgatóból, az évtizedek óta elhanyagolt park tisztítását, hajdani pompájába és rendezettségébe való visszaállítását kezdte el, s az Istálló Galéria felújítását. Gyakorlatilag egyévi tevékenység alatt nem kevés megvalósítás, s ha tapasztalatairól kérdezem, elsőnek mégis azt hozza fel: a fiatalság nem vevő semmiféle rendezvényre.
Az Árkosi Művelődési Központ idei programját olyként kívánják összeállítani, hogy az i-nemzedéket (az internet világában felnőtteket) is megpróbálják elcsábítani. Így a már bejáratott zenei rendezvények — a brassói filharmónia, a bukarestiek, a sepsiszentgyörgyi Kék estések koncertjei — mellett a Mercedes Banddel szervezett rockzenei akusztikus koncert tavalyi sikeréből okulva, idén újabb háromszéki együttes(ek) meghívását tervezik, vagy az olvasómaraton példájára több zenei műfaj bevonásával zenemaratont. A már hagyományos zenei képzéseiket is jobban próbálják „eladni", a fiatal tehetségek gálájára összegyűlteket beviszik koncertezni Sepsiszentgyörgyre, vagy a hegedű-mesterképzőre az intézmény finanszírozza egy helybeli fiatal részvételét.
Képzőművészet kapcsán a Sepsiszentgyörgyön élő és alkotó művészeknek kínálnak kiállítási lehetőséget (Albert Levente, Baász Szigeti Pálma, Daczó Enikő, Miklóssy Mária, Vinczeffy László s egy érdekes figura, Fiogin Calistru számára), s természetesen részt vállalnak a Háromszéki Képzőművészet Éve rendezvénysorozatában, Robert Capa fotókiállítása a legnagyobb „dobás", melyet nem csak Árkosra hoznak el, hanem országos turnéra is szándékszanak elvinni — ennek meg az lesz az ára, hogy ahol bemutatják a magyar származású, világhírű fotográfus felvételeit, onnan cserébe kiállítási anyagot kérnek Árkosra, köztük nemzeti kincseket is. Ennek folyománya pedig: lehetőség a galériát felszerelni a legkorszerűbb kiállítótermi berendezésekkel (világítás, állagmegőrzés, védelem stb.). Márkus Barbarossa János hangszergyűjteményének bemutatása igen érdekes színfoltnak ígérkezik, hisz nem csupán egy kiállításról szól majd, hanem a barbarossai sajátos rendezvények egyike lesz. S ugyancsak a Háromszéki Képzőművészet Évéhez kapcsolódik néhány relikvia megszerzése is, többek között Gyárfás Jenő két festőállványának hazahozatala.
Az év vége felé terveznek egy konferenciát formatervezők, nyomdászok, kiadók számára, ahol azt mérnék fel, hol tart ma a könyvgyártás, kinézetileg természetesen, ehhez ősnyomtatványokból, régi és új könyvekből, térképekből álló kiállítás is társul.
Az alkotóműhelyek sorát bővítik, a már hagyományosak mellett — ikon- és festményrestaurálás, rézkarc — újra megszervezik a kortárs magyar és román költők fordítótáborát, ide költözik a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesület szervezte fotóstábor is, a gyerekek számára több alkotóműhelyt terveznek, s egy nemzetközi kerámiaműhely színesíti a kínálatot. Az E-MIL, az Erdélyi Magyar Írók Ligája szintúgy tábort szervez Árkoson, idén a Kárpát-medencei irodalmi lapok találkozóját tartják.
Habár programjaik zömét társszervezőként bonyolítják, tervezett rendezvényeik költségvetése így is több mint háromszorosa fenntartójuk, a művelődési minisztérium által megadott pénznek, és ez is egyelőre csak ígéret szintjén létezik: hogy nem lesz kevesebb a tavalyinál. Mindezek ellenére Kopacz Attila nem kesereg, „jobban be kell vonni a civil szférát", mondja, meg pályázni kell.
Legérdekesebb tervét hagytuk a végére: egy olyan felmérést szeretne végeztetni, melyből kiderülne, milyen a háromszékiek kulturális igénye. Mert igazából ez határozná meg, mit kellene kínálniuk a művelődési rendezvényszervezőknek, persze, nem alálicitálva az elvárásoknak, hanem a mércét mindig a fölé állítva. Ha elkészül e felmérés, eredménye minden bizonnyal meglepő lesz mindannyiunk számára...
