Ki nem hallotta Háromszéken a Nagyborosnyóhoz fűződő vásáros népdalt. A dallama annyira ismerős, hogy a dunántúli asszonyok is fújják, ám a szöveg, a szöveg az helyi. Vagyis: ,,Nincsen pénzem, de majd lesz, mikor Nagyborosnyón vásár lesz..." Pénz biztosabbacska lesz, ha a helyi bevételek befutnak, ha az adózó polgár tud majd fizetni, mert a költségvetés állami része még nem látszik a kanyartól, de meglehet, az is soványabbacska lesz. Nincsen pénz, benne vagyunk a válságban — lehet mondani a választópolgárnak. Tanácsot adni könnyebb, mint kalácsot, de azon is kellene gondolkoznia a tanácsnak, hogy miképpen lehet tovább élni válságos körülmények között, van-e mód annyira összehúzni a bagariát, hogy valamiféle helyi válságkezelő programmal, apróbb sikereket felmutatva, lépni lehessen előre, hogy legalább ennek okán lehessen egy épkézláb képet összehozni arról a településről, amely valamikor a legjobbak között masírozott az Osztrák—Magyar Monarchia gazdaságában. Szerencsétlenségünkre egyfajta sokoldalú január végi pangásban kopogtattunk a párját ritkítóan szép községháza ajtaján.