Manapság gyakran rokkantja csontritkulás a majmok rendjéből kiemelkedő, az egyenes tartás felé igazodó emberszabású lény gerincét, s a magyar ember adott szava sem mindenki esetében kontraktus immár, sőt, a megszegett szónak mintha nőne az értéke. Ezeket a jelenségeket marékra fogva érezhetjük tenyerünkben, amit megfogtunk: a politikai szédelgést, amely átszövi, mint rákos sejtburjánzás az egész szervezetet.
Különösen a politikában, de a mindennapi életben is ez az ellentmondás vezet, illetve ez termeli újra a konfliktusos helyzeteket.
A régi erkölcsi rend normáihoz ösztönösen és tudatosan igazodó ember nehezen viseli el a politikai köpönyegforgatást, egyszerű szókincsvizsgálat is alátámasztja, hogy miként utasítja el a véleményét, mint a gatyáját cserélgető egyedeket, a szájából ülepet csináló példányokat, a szószegő lecspocsságot, és hogy valamennyire finomítsunk a minősítéseken: mennyire nem tudja megemészteni a hintapolitikát.
Pedig a politikai élet egészét ezek az átkok sújtják, és ezek is emésztik el. Hiába gyártanak bizonyos politikusok elméletet abból, hogy a politika, az más, a politika a kompromisszumok „tudománya", a „húzd meg, ereszd meg" művészete, a térségünkben megszokott erkölcsi rendben nevelkedett ember erre nem vevő, ezt nem veszi be.
A legtöbb konfliktus az úgymond demokratikus választások révén magunk közül kiemelt ilyen-olyan elöljárók és a köznép között ebből az ellentétből buggyan elő.
A közelmúlt eseményei közül szemelgetve a közvélemény számára ilyen megemészthetetlen manőver volt az államelnök-választás első fordulójában a Geoană mellett való lecövekelés. Egyszerűen azért, mert a jelölt személye nem csak a maga adottságaival és tulajdonságaival azonosítható, nem, mert pártja élén menetelve húzza magával az egész posztkommunista bagázst, a húsz esztendővel ezelőtti népfelkelésre rátelepített puccs országot és népét félrevezető ódiumát, a bányászjárásokat, a tulajdon-visszaszolgáltatások körüli teklimeklizést, a hatalomátmentés egészét, amelynek bűzét-koszát nem lehet egyik napról a másikra a szociáldemokrácia értékeinek folytonos gargarizálásával fényesíteni.
Ezt a ballépést aztán részben helyrebillentette a választási eredmények kihirdetése után a másik „pártcsapatba" való átigazolás. Ez a pártcsalád ugyanis, legalábbis európai szinten, a néppártokat próbálja együtt tartani, amelyek közé a kisebbségek érdekképviseletei a dolgok természeténél fogva tartoznak.
Persze, e pártpálfordulás után is megmaradt a közemberben az ide-oda loccsanás rossz szájíze, annak ellenére, hogy a dekoncentrált hatalomból való részesedésből a legnagyobb szeletet minden kétséget kizáróan ezzel a lépéssel lehetett megszerezni. Igen ám, de a belső és külső — illetve oldalsó — ellenzék/ellenség ezeknek az erkölcsi vészfékeknek a fogantyúit húzza meg: íme, ismét egy köpönyegforgató árulás. És ezeket a fúvószenei futamokat megspékelik aztán mindenféle ostobasággal. Azzal például, mintha a hatalomért való küzdelem csak a konc, a húsosfazék körüli ácsingózás, potyalesés lenne, és nem az érdekképviselet érvényesítésének fontos eszköze. Persze, a hatalomért való küzdelem személyi és csoportkötődésű is lehet, amikor ennek megszerzése a fő cél. Egyébként minden választás a legalsóbb szintektől a legmagasabb közméltóságig a hatalom megszerzéséért folytatott harc becses és becstelen eszközökkel egyaránt.
A tanulság: a politikai szédelgést nehezen fogadja el a magunkfajta ember, még akkor is, ha ez eredménnyel jár. A politikai szédelgésnek vannak az országhatáron túlterjeszkedő dimenziói is. Friss példa rá, hogy az RMDSZ nagyszabású kolozsvári ünnepségén a magyarországi politikai pártok képviseletének félforcsokúsága mennyire irritálta az erdélyi magyar közvéleményt, bármilyen ok-okozati összefüggések következménye is az, hogy a Fidesz, amellyel egy európai néppárti csoportba tartozunk, tulajdonképpen nem küldött képviselőt, a magát a népszerűség és a támogatottság mélypontja felé aláküzdő MSZP és a politikai szédelgés történelmi példáival önmagát túllicitáló MDF viszont otthon érezte magát.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
