A magyarság képviseletében fellépők újfent ott ülnek a kormányban, mi több, a miniszterelnök jobbján a végrehajtó hatalom második embereként maga a párt elnöke foglal helyet. A hatalomban való részesedésünk illúziója teljesebb nem is lehetne, érthető, hogy elvárásaink tisztázása a legnagyobb időszerűséggel merül fel.
Segít ebben az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról nemrég megjelent újabb összefoglalás*, mely közösségünknek egy olyan fájó kérdését teszi ismét szóvá, melyre több mint kilencven éve keressük a megoldást, de hiába. A kötet a történeti előzmények és a kolozsvári egyetem (1872—1919) történetének ismertetése után a bajok gyökerét nagyon helyesen az intézmény román hatóságok általi bezárása-elkobzása-elüldözése kérdéskörében ragadja meg, ebből a szempontból az intézmény Bolyai Egyetem formájában való újralapítása történelmileg amolyan átmeneti lépésnek minősül a megsemmisítés felé vezető úton. ,,Az eredeti terv — miszerint létrehozták a Bolyai Egyetemet azért, hogy felszámolják — 1959-ben teljesült" — írja erről a kötetben Balázs Sándor. Jellemző, hogy a román közvéleményben azóta elfojtott hang, a méltányosságé a döntő események közben nem csupán a gyulafehérvári nemzetgyűlés dokumentumaiban szólalt meg a lelkiismeret erejével, hanem a román nemzeti gondolat legnagyobb képviselőinek egyike, Nicolae Iorga egy állásfoglalásában is. ,,Nem azért szereztük meg Erdélyt, hogy mások egyetemeit felszámoljuk, hanem hogy létrehozzuk a sajátjainkat."— figyelmeztetett akkor Iorga, de hasztalan. A nemzeti liberális párt által vezetett, a kisebbségek eltiprását célzó román nemzetépítés más utakat követett, s ebben a kommunista hatalom végső soron a Brătianu-féle párt hűséges tanítványának bizonyult. A metalitásváltásnál, a hivatalos román politikai vonalnál maradva jellemző dokumentuma ama vészterhes időknek Réz Mihály egyetemi tanár Octavian Gogához, az Ady-irodalomból is jól ismert költő, akkori román kultuszminiszterhez intézett nyílt levele: ,,Magyar egyetem csak Kolozsvárt létezhet, és annak teljesen autonómnak kell lennie. Azt mondják, a magyar egyetem a magyarság nagy politikai ereje. Ez igaz, mert a tudás, szorgalom, munka, fegyelem és becsület eredménye, s ez képezi a társadalom erejét. És mindezt meg akarják tiltani nekünk? A kérdés valójában az, akarják-e Erdélyben élni hagyni a magyarságot?" A levél pusztába kiáltott szó maradt, közlését a cenzúra megakadályozta.
A kötet sorra veszi az azóta eltelt kilenc évtized minden próbálkozását, minden átmeneti sikerét és kudarcát, az egyházak tanárképző alapítására tett első kísérletének betiltásától el egészen a nyolcvan évvel későbbi, szintén egyházi közreműködéssel, magyar állami támogatással meglapított Partium és Sapientia magánegyetemekig, a Bolyai beolvasztásán és elsorvasztásán át egészen az 1989. utáni felemás felélesztésig, s az azóta is tartó kálvária újabb állomásaiig, a Petőfi—Schiller Egyetem halva született ötletéig, a multikulturalitás jelszavával való visszaélésig, addig az égbekiáltó diszkriminációig és hipokrízisig, mellyel a Bolyai Kezdeményező Bizottság kétnyelvű feliratok dolgában tett lépéseit elgáncsolták és megtorolták.
A kötet mindazonáltal főleg a tárgyilagos helyzetismertetés és -elemzés, a kimért, tudományos közelítés mérvadó dokumentumaként lehet segítségére annak a munkának, mely a kérdést nemzetközi fórumok elé vitte napjainkban, miközben figyelmeztetés a román kormányban és parlamentben igényeink szolgálatával megbízottaknak is: közösségünk ,,politikai vezetői mindmáig nem tudták elérni, hogy az egykori magyar alapítású egyetem helyett létrehozott magyar tannyelvű román állami egyetem ma is érvényes jogfolytonosságát elismertessék" — állapítja meg erről Kónya-Hamar Sándor. Az említetteken kívül a társszerzők, Bodó Barna, Csetri Elek, Gaál György és Somai József a ma ismert terjedelmes könyvészet alapos ismeretének birtokában írták meg a rájuk eső fejezeteket, a levont konklúziók homályt oszlatnak, és a kérdés velejének megfogalmazásában is nemegyszer aforizmaként, letisztult tanulságként idézhetők, miként Somai József mottóul választott megállapítása is: ,,Nincs és nem is lehet a népeknek olyan bűne, hogy békeszerződéssel vagy a hatalom erejével jogvesztésre ítéltessenek."
Mint látjuk, egy jobb sorsra érdemes Erdélyért, annak népei valódi kibéküléséért is szót emelnek a szerzők.
* Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról. Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, Kolozsvár, 2009.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
