Számos forgatókönyvet írt, nem mindegyikből lehetett film, sajnos, talán a legnagyobb veszteség a Madéfalva, 1764 című film elakadása. (A forgatókönyv a Tiszatáj 1974. novemberi számában jelent meg, cenzurális okokból, a művészetpolitika szűklátókörűsége folytán nem lehetett belőle film…) Kósa Ferenccel és Sára Sándorral számos film elkészülésében szerepet vállalt. A sort a cannes-i filmfesztiválon díjat nyert, 1963-ban készülő, de csak 1965-ben bemutatott remekmű, a Tízezer nap nyitotta meg egy magyar parasztcsalád három évtizedének hányattatásairól, mely feltűnő hasonlóságokat mutat Csoóri Tudósítás a toronyból című riportkönyvével (1963), s az akkoriban írott, de csak 1981-ben megjelenő Iszapeső című kisregényével… Ezt követte a Földobott kő (Sára Sándorral, 1969), az Ítélet, a híres Dózsa-film (Kósa Ferenccel és Sára Sándorral, 1970), a Nincs idő (Kósa Ferenccel, 1972), a Hószakadás (Kósa Ferenccel és Sára Sándorral, 1974), a 80 huszár (Sára Sándorral, 1978), a Tüske a köröm alatt (Sára Sándorral, 1987), de szerepe volt Csoórinak dramaturgként Sára hatalmas dokumentumfilmjeiben is, a Pergőtűzben (1982), ekkoriban írta egyik legkiválóbb, legdöbbenetesebb esszéjét, a Magyar Apokalipszist a doni hadsereg kálváriájáról, a Bábolnában (1984—85), a Keresztúton-ban, a bukovinai székelyek hányattatásait megelevenítő dokumentumfilmben (1986) és a kárpátaljai magyarok tragédiáját idéző Csonka Bereg-ben (1988)…
Egy félfordulat hátrafelé című esszéjében (1978) arról vall, hogy elégedetlen elkészülő filmjeivel, s meglehetősen igazságtalanul állapítja meg, hogy mi minden maradt ki belőlük: ,,a szerelem, a politika, a háború, a menekülés, az ötvenes évek sorvasztó légköre…" Nos, nem maradtak ki, néhány napja láthattam újra a Tízezer napot, amely elkészülése után évtizedekkel is élő, eleven, hatalmas erejű film. Csoóri szövegei költői erővel idézik fel a parasztcsalád mindennapjait. A sodródást. Filmjei a szabadságról, a szabadság kínzó hiányáról szólnak. Érvényes rájuk a Földobott kő egyik megdöbbentő dialógusa, amely akár a filmíró Csoóri ars poeticája is lehetne: ,,Vállalnod kell, nemcsak azt, aki vagy, de azt is, aki voltál — s aki lehettél volna." A film egy másik helyén a hős így meditál: ,,Számon kérik rajtad a történelmet, s igazuk van. Kérd számon a történelemtől az embert, s igazad lesz!" Ez a számonkérés izzítja fel és teszi maradandóvá ezeket a filmeket.
Bogdán László
