Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök grunddal és játszótérrel példálózik a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kapcsán, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester pedig a bokorban rejtőző nyúl nyugalmát vigyázza, óvatosságra int, a kilátás nélküli kanyarban előző sofőrhöz hasonlítja az SZNT kezdeményezését. Különös megnyilatkozásokban persze az RMDSZ-en kívüli oldalon sincs hiány: Tőkés András leköszönő MPP-alelnök például már-már azt sugallja, hiábavaló is lenne a kitűzött cél, az autonómia elérése, jelenleg úgysem tudnánk, mit kezdeni vele. De mert erre egyelőre úgysincs esély, a kormányzati szerepvállalás után fölöttébb körültekintővé vált sepsiszentgyörgyi városvezető máris replikázik, és vakmerőségét bizonygatja: ő aztán nem szaladna el Székelyföldről, ha mégiscsak autonóm lenne a régió.

S ha valaki netán csodálkozna a fenti nyilatkozatokon, érdemes felidéznie Markó Béla RMDSZ-elnök nemrégiben elhangzott kijelentését a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kapcsán, miszerint a szövetség komoly politikai szervezet. Ez, ugye, mindent megmagyaráz. Mert — következik Markó szavaiból — a komoly politikai szervezetnek — szemben a komolytalannal vagy a nem politikai szervezettel — egészen más elfoglaltságai vannak, mint nagygyűléseket rendezni. Hogy tavaly mégiscsak rendezett? És kiáltványt fogadott el? Amit aztán több ezren aláírásukkal láttak el? Vélhetően ez is csak a komolyságot bizonyítja.

De mert mindent mégsem lehet a komolysággal magyarázni, feltehetőleg a hatalomra jutás okozta megkönnyebbülés, magabiztosság áll az RMDSZ-es vezetők szellemességének hátterében. Ami nem is lenne baj, hisz különösen ilyen nehéz időkben nem árt, ha derül valamin az ember. A gond csak az, hogy széles jókedvén senkivel sem osztozna a szövetség. Mintha csak bajban lenne szükség a magyar összefogásra, hatalmi helyzetben pedig az összefogás visszafogását látná alkalmatosnak.