Lányarcot festett néked ős kezével,
vágyaim úr-úrnője! a Teremtés;
s gyenge szíved, mint gyenge asszonyé ver:
de nincsen benned csalfa női lengés.
Szemed fényesebb, de nem olyan álnok,
s megaranyozza mind, amire nézel,
ki férfialakoddal asszonyálmot
és férfiszemet egyenlőn igézel.
S talán először asszonytestre szánta
Természet-asszony — de belészeretve
ébredő formád fiúvá kívánta
vágyam számára hasztalan keretbe.
Ó, ha már nők kincsévé kelle lenned,
hadd nékik gyönyöröd — s nekem szerelmed!
Babits Mihály fordításai
