Wilmington — a túlzsúfolt adóparadicsom
Bankárok az év célkeresztjében
Ha 2008 és 2009 az offshore-ellenes keresztes háború éve volt, akkor idén a bankárok ellen indul harcba a nemzetközi igazságosztók serege. Legalábbis úgy tűnik, hogy a fejlett államok — a ,,magas adózású területek" — az egyetemes közjó és gazdasági stabilitás érdekében eltökéltek, hogy megrendszabályozzák a krízis okozóit, a banánköztársaságokat és a haszonleső bankárokat. De valóban ilyen egyszerű lenne a világ? Néhány karib-térségi szigetország (adóparadicsom) és New York-i bank (kövér macskák) a válság felelőse?
A kártékony adóverseny
Az offshore elleni hadjáratban kétségkívül Barack Obama elnök fújta meg a harci kürtöt, és valamennyi szövetségese követte a fővezért. Ezek után talán furcsán hangzik, hogy a világ legnagyobb offshore-központja természetesen az Egyesült Államok. A Delaware állambeli Wilmington boltjai például azért annyira népszerűek, mert ott nincs áfa. De ez még nem elég indok arra, hogy az 500 legnagyobb amerikai vállalat 60 százaléka ide helyezze át központját. Az viszont igen, hogy az ide települt cégek nem fizetnek adót az államon kívül termelt nyereségük után. Van olyan irodaépület a kisvárosban, amely több cégnek ad otthont, mint néhány kis karib adóparadicsom összesen. És természetesen minden szabályos, csak elég nehéz adóinformációt szerezni a betelepült cégekről, hiszen a befektetőket meg kell védeni — például az EU vonatkozó jogszabályaitól.
Azaz ha összehasonlítjuk az Egyesült Államok néhány államának adózási gyakorlatát a megvetett és letolvajozott adóparadicsomokéval, akkor a leglényegesebb különbség az, hogy Delaware-ben nem nőnek pálmafák. Havi több tucat magyar céget alapítanak az Államokban, de az nem offshore, csak külföldi cégalapítás.
Európa is előz
Nincs ez sokkal másként az olyan kis európai államokkal sem, mint Ciprus, Jersey, Guernsey, Gibraltár, Luxemburg, Liechtenstein, Monaco vagy Málta, nem volt nagy kunszt visszakényszeríteni őket a sorba. Kicsit nehezebb elbánni Írországgal, Belgiummal, Hollandiával, tehát békén is hagyták őket. A legnagyobb dió viszont Svájc, a világ egyik legnagyobb pénzügyi központja — és tavaly óta a legversenyképesebb gazdasági környezet is —, de a pénzügyi szabályozások az ország alkotmányában is megtalálhatók (lásd: banktitok), így a teljes nemzetközi pénzvilág összefogására lenne szükség, hogy Svájc önként lemondjon előnyéről. Arról nem is szólva, hogy a kis alpesi ország segítségével olyan óriási pénzügyi központok nőttek ki szinte a semmiből, mint Hongkong, Szingapúr vagy Abu-Dzabi, amelyek már valódi konkurensei New Yorknak, Londonnak, Párizsnak vagy Frankfurtnak. Az amerikai offshore-ellenes fellépés egyébként addig tartott, míg például a hírhedt BSA, azaz a számítástechnikai ipar nagyágyúi tavaly nyáron rá nem szóltak az elnökre, hogy hagyja abba a harcot a fejlődés ellen, mert ők mind offshore-oznak, és ha vissza kell költözniük az Egyesült Államokba, akkor oda a verseny és a stratégiai fontosságú technológiai előny. Például a nemzetközi kereskedelem, az internetes üzlet természetes hátországa az offshore, egyszerűen nincs is más megoldás, különben nem lehet felvenni a versenyt olyan konkurenciával, amely alacsony adózású területen működik.
Zátonyra futott direktíva
A következő érdekes terület az EU Kamatadó Direktívája. Ez maga a jövő, annak az ígérete, hogy egyszer majd minden európai polgár ugyanakkora adót fizet. Az irányelv lényege az, hogy mindenki egységes adót fizethessen, és valóban fizessen is a más országban kamatozó befektetései után, legyenek azok bankszámlán pihenő vagyonok, értékpapírok stb. A direktívának egyetlen problémája van, hogy nagyon egyszerű kikerülni. Ennek eszközei az Európai Unión kívül létrehozott alapítványok, vagyonkezelők (trust) vagy bizonyos életbiztosítási kötvények vásárlása. Nem csoda, hogy a direktíva hatályának bővítése teljes kudarccal végződött. A kudarc okai a következők: a direktíva hatályát nagyon nehéz kibővíteni, például Panamát vagy Hongkongot aligha érdekli az egységes európai adózás, ráadásul azonnal más neveken új jogi személyiségi formákat találnak ki, amelyekre nem érvényes az irányelv. Ezenkívül megbélyegezni sem sikerült az adóparadicsomokat/offshore területeket, mert a halmazba bizony az Egyesült Államok és más gazdaságilag vezető hatalmak is belefértek volna.
Az utolsó epizódok
A legújabb frontot a pénzügyi versenyképességért folytatott háborúban természetesen ismét Obama elnök nyitotta meg, amikor ,,ledagadtmacskázta" az óriásbankokat, amelyek kövér profitot termelnek, pofátlanul igénybe vették a krízis idején az állami segítséget, és rögtön hatalmas bónuszokat osztogattak menedzsereiknek. Ezért az elnök felvetette Davosban, hogy meg kellene rendszabályozni ezeket a kövér bankárokat, nehogy ismét válságot okozzanak.
Erre az amerikai megoldás az, hogy fizessenek ,,felelősségvállalási adót" a bankok, visszaadva a megmentésükre fordított adódollárokat az állampolgároknak. Ha azonban csak az Államokban vezetik be az új adót, a pénzintézetek gyorsan a könnyebb ellenállás irányába mozdulnak, azaz odaköltöznek menedzserestül, ahol kevesebb sarcot kell fizetni. Ezért az amerikai javaslatot körbeküldték, hogy mindenki csatlakozzék, csapjunk oda együtt a bankároknak!
Apró probléma merült fel azonban, amikor az amerikainál hatékonyabb államokba érkezett a körözvény. Svájc például ugyanúgy segített az UBS óriásbanknak, mint az amerikaiak a saját pénzintézeteiknek. Viszont nem hosszú távú adósságot termeltek, hanem rögtön nyereséget az államnak. Akkor meg miért adóztassák a bankokat, amikor még pénzt is csináltak a válságból? Így Svájc gyorsan visszavágott az amerikai pofonért, amit a hírhedt UBS-ügyben kapott: elemzik a helyzetet, és később döntenek a lehetőségről.
2009-ben ugyanis az adóhivatal (IRS) 52 000 amerikai számlatulajdonos adatait követelte a svájci UBS bank amerikai leányvállalatától, mert egy, a céget eláruló bankár kikotyogta, hogy alpesi segítséggel rengeteg adót síboltak el az ügyfelek, ráadásul a know-howt a bank alkalmazottaitól kapták. Végül sikerült kiegyezni abban, hogy a svájciak átadják 4500 biztos adókerülő számlatulajdonos adatait, és persze jelentős kártérítést is fizetnek. A történet legújabb fejleménye, hogy a svájci közigazgatási bíróság törvénytelennek találta ítéletében a nemzetközi egyezséget, és megtiltotta teljesítését. Így nehéz helyzetbe került a Svájci Szövetségi Tanács, hiszen nemzetközi szerződés kötelezi, amelynek teljesítését a törvény tiltja.
Pénzügyi szélmalomharc
Az elmúlt év nemzetközi pénzügyi fejleményeit elemezve azonban világosan látszik, hogy a magas adózású államok szélmalomharcot vívnak pénzügyi előnyük megőrzéséért. Míg egyre szigorúbbak a törvények, addig a cégek és magánszemélyek egyre újabb és újabb lehetőségeket találnak, hogy biztonságba helyezzék vagyonukat, optimalizálják adójukat. A multinacionális vállalatok és pénzintézetek már régen a törvények felett állnak, ezek tevékenységét szabályozva azonban egyre több kiskapu nyílik, még a kisemberek számára is.
(az origo.hu nyomán)
