A kommunizmusban meghurcolt evangélikus papok életét és munkásságát ismertető kötetben a belügyminisztérium irattárából származó dokumentumok fénymásolatai hitelesítik a sovinisztának, irredentának, felforgatónak minősített lelkészek megtörését célzó intézkedések sorozatát, amelynek nem csak a könyvben bemutatott Sipos András, Kerekes János és Mezei István volt elszenvedője, hanem még sokan mások, akiket szintén koholt vádak alapján zártak börtönbe, küldtek munkatáborokba.

A kötetet méltató Rab Sándor törté­nelemtanár hangsúlyozta, Hétfalu történetével kevesen foglalkoztak, az említett időszak Nagy János általi dokumentálása hiányt pótol, és olyan személyekről rántja le a leplet, akik nyájas magatartásukkal nem keltettek gyanút, hogy kik ők valóban, de valamennyien aljas besúgókká váltak. Abba a korba vezette vissza a bemutató résztvevőit az 1949-ben nyolc hónapig bebörtönzött tatrangi lelkész, Mezei István lánya, Bálint Csilla és a szintén bebörtönzött Kerekes János fia, ifjú Kerekes János megható visszaemlékezése azokra az időkre, amikor gyermekként élték át a házkutatásokat, azt, hogy édesapjuk minden lépését figyelték, és igyekeztek ellehetetleníteni őket a közösség előtt, de mint mondták, ezeket a lelkészeket semmivel nem lehetett megrendíteni hitükben és munkásságukban.