A sífutóké volt a nap, hiszen két számban is osztoztak az érmeken. Hogy nem éppen ideális versenyidőben — az más kérdés. A hóban -2, a levegőben 0 fokot mértek. Lehetett vakszolni, a kérdés csak az volt, hogy mivel. Míg pezsgett az élet a vakszolók berkeiben, kint gyülekezett a mezőny. Hetvennyolc nő várt a 10 km-es táv rajtjára, köztük volt a címvédő észt Smigun, a torinói bronzérmes orosz Medvegyeva, a világbajnok finn Saarinen, az idei versenyidény nagymenője, a lengyel Kowalczyk, a teljes skandináv és orosz mezőny, na meg a mi György Mónikánk és Viczián Veránk. Említem a mieinket is, nem mintha meg akarnák zavarni az érmekért menő csatát... Nem is teszik...

Kínában égzengéssel, petárdák és tűzijátékok ropogásával csodálatos, lélegzetelállítóan sokszínű, égre rajzolt képekkel, formákkal, gömbökkel, csóvákkal, arany és ezüst, vagy éppen piros felszökő és aláhulló szikrafüzérek látványával beköszöntött az új év, s vasárnap megkezdődött a tavaszünnep.