A Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Polgári Párt és a Történelmi Vitézi Rend mintegy száz tagja és szimpatizánsa vett részt nemrégiben az Önrendelkezési harcunk két évtizede címmel Baróton szervezett találkozón. Az előadások a polgári szervezetek által végzett szervezőmunkáról, az elért eredményekről és a buktatókról számoltak be. Mint mondották, létrejöttük szükséges volt, hiszen a nemzeti megmaradásunkat szavatoló autonómia érdekében rajtuk kívül más nem cselekedett érdemben.
A baróti református templomban (felvételünk) tartott istentiszteleten Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a székelyek évszázados határvédő harcát állította követendő példaként a mai nemzedék elé: akkor a be-betörő ellenség ellen kellett fegyvert emelni, ma pedig azok ellen kell hadba szállni, akik édes anyanyelvünket, folyóvizeinket, szeretteinket és hitünket akarják megszerezni. Mint mondotta, hogy a mai ellenségekkel felvegyük a harcot, egyként kell akarjuk a jót.
A Rózsa vendéglőben Krizbai Imre református lelkipásztor az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Mozgalom évtizednél hosszabb történetét elevenítette fel. Szólt az 1991-es fehéregyházi Petőfi-ünnepségről, az Agyagfalván elmaradt népgyűlésről és a három, Csernátonban szervezett találkozóról, illetve az ott történtekről. Mint mondotta, többször foglaltak állást az erdélyi magyarság fontos kérdései mellett, de a hatalmon levő magyar politikusi osztály ténylegesen sosem támogatta azokat, sőt, nem egyszer árulóként viselkedett.
Az SZNT széki elnöke, Szabó Miklós az elmúlt hat év munkájából a leglényegesebbet, a belső autonómia-népszavazás megszervezését és lebonyolítását emelte ki. Szerinte az erdővidékiek példamutatása célba ért, hiszen Erdély más régióiban is elvégezték a munkát.
Hoffmann István Zsolt az MPSZ létrehozásáról, négy esztendőnél hosszabb tevékenységéről, illetve az MPP megszervezéséről szólt. Az RMDSZ állandó támadásai miatt nem volt egyszerű csapatot szervezni — többször felelősségre vonták az önkéntes munkát folytató diákokat, elbocsátással fenyegették az alkalmazottakat, feljelentették a hivatalnokokat — ám mindennek ellenére céljukat elérték. ,,Közülünk ma már sokan visszavonultak az aktív politikai részvételtől, de jó tudni, hogy harmincnál több önkormányzati és megyei képviselőt juttattunk mandátumhoz, s ők képesek az elkezdett munkát folytatni" — mondotta Hoffmann.
Szilágyi Sándor volt szenátorjelölt a máról szólva kijelentette: előbb a morális válságot kellene kezelni, mintsem a gazdaságit, hiszen ez az előbbi egyenes következménye.
Nagy István polgármester Barót város gazdasági és szociális kérdéseiről címmel tartott értekezésében az adminisztráció reformjának szükségességét emelte ki. Szerinte megengedhetetlen, hogy a megyei tanács nem algoritmus, hanem politikai szimpátia alapján ossza szét az utak javítására és a rendelkezésére álló pénzalapokat, illetve nagyobb beleszólást sürgetett az oktatási, az egészségügyi és a közbiztonsági kérdésekbe. Szerinte az, hogy a város lakossága az elmúlt húsz esztendőben közel kétezer fővel esett, összefüggésbe hozható azzal is, hogy a politikum elhajtott minden olyan vállalkozót, aki nem az ő érdekszférájukba tartozott.
Benkő Emőke, a Történelmi Vitézi Rend erdővidéki székkapitánya szerint a rend ébren tartja a nacionalizmus (igenis, szeretik hazájukat), a revizionizmus (mert nem ismerik el Trianont) és a horthyzmus (ha rövid időre is, de megteremtette a magyar egységet) szellemiségét, s ezentúl is részt fognak vállalni minden olyan munkában, amely hozzájárulhat az önrendelkezés, illetve a területi autonómia megvalósításához.
A megosztottság okai és következményei a nemzeti oldalon címmel tartott közvitán többek közt véleményének adott hangot az SZNT alelnöke, Borsos Géza, az MPP volt megyei tanácselnök-jelöltje, Kovács István, Kézdivásárhely polgármestere, Rácz Károly, az MPP kézdivásárhelyi elnöke, Fekete Károly, illetve az előadók. Mint fogalmaztak, a magyarságon belül nincs szó megosztottságról, ami a legégetőbb kérdéseket illeti, hiszen mindenki támogatja az önrendelkezés megvalósítását — ezt bizonyítják a belső népszavazások eredményei is. Mint mondották, az RMDSZ-nek is határozottan fel kellene lépnie ebben a kérdésben, s nem szabadna megelégedniük a kisebbségi törvénybe foglalt kulturális autonómiával, hiszen az nem elég ahhoz, hogy nyelvünket, szülőföldünket, hagyományainkat és gazdasági értékeinket megvédjük. Kovács István szerint, akik a népszavazást megszervezték, a hitet őrizték, akik viszont nem engedelmeskednek a nép akaratának, akik elfogadják az alamizsnát, éppen azt lopják el.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
