Ebből a kútból merte Zátyi Róza néni évtizedeken át a büdös vizet egy kampós végű karóra akasztott vederrel egy két-háromszáz literes üstbe, amely egy sárral megtapasztott katlanban állt. Alatta hatalmas tűz égett, így készült a fürdő a betegek számára. A katlan közelében volt egy faházikó két szobácskával és egy szalmával leterített padlással — ez volt a betegek szálláshelye. Sokan jártak oda gyógyulni, három eset megmaradt bennem.
Egy alkalommal Uzonból hoztak szekérrel egy Kisgyörgy nevű, középkorú férfiembert, aki a padláson hált, mert képtelen lett volna mindennap feljárni a Büdöskútra. Pár hét múlva a faluban találkoztam vele, bevásárolt az üzletben: meggyógyult. Egyszer meg ölben hozta egy ember az idős feleségét, aki néhány fürdés után maga ment a látogatóba érkező férjének ajtót nyitni: meggyógyult. Losonci Erzsike, a Székely Mikó Kollégium intézője kifli alakúra görnyedve érkezett egy nyáron, nemsokára azonban táncra perdült a Büdöskútnál szervezett szabadtéri mulatságon. Meggyógyult.
Ezek után azon tűnődőm, vajon a réginél csak kicsit jobb körülmények között nem lehetne újjáéleszteni ezt a gyógyfürdőt a ma is rászorulók örömére, hasznára? Nem ötcsillagos szállodára és csempézett fürdőszobákra gondolok, de meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sokan áldanák azt a beruházót, aki valóra váltaná kívánságukat, álmukat. Befejezésül egy budapesti orvosprofesszor szavait idézem: ,,Sokan nem tudják Besenyőn és még a környéken sem, micsoda kincset rejteget a Büdöskút vize. Használják, fürödjenek, mert meggyógyulnak tőle."
Páll Sámuel, Málnás
