Ma, a délutáni órákban érkezik (ideiglenes?) sepsiszentgyörgyi otthonába, a Székely Nemzeti Múzeum elé Gábor Áron (egyetlen?) megmaradt, 1849 júniusában Kézdivásárhelyen Turóczi Mózes öntőmester ágyúgyárrá alakított műhelyében öntött, már a szabadságharc hevében székely szimbólummá nemesedett ereklye...
...amelynek ágyútestvérei nemcsak a Vöröstoronyi-szorostól a Tölgyesi-szorosig, Erdély belterületében rémítették az ellenséget, és védték a hazát, dicsőséges és vesztes csatákban egyaránt részt vettek, hanem a nemzetőrség és a lakosság bátorságát növelték, győzelembe vetett hitét, bizalmát erősítették, az ágyúk a nemzetőrtoborzások kellékei közé kerültek, akárcsak a zászlók, kardok, szablyák és a hazafias énekek, amelyek máig hangzóan díszítették-dédelgették, az áhított szabadság felé meneteltették, vagy éppen a hősi halálba kísérték, mert Gábor Áron rézágyúja — ugye? — fel van virágozva...
,,Nehéz a rézágyú..." búgják bariton és basszus hangjukon a férfikórusok, csilingelik csivitelve az apró székely gyermekek százhatvan éve. És valóban nehéz, a szó fizikai értelmében is. A cső egymagában majdnem négyszáz kilós, a láda is nyom valamennyit a latban. Kíváncsiak vagyunk, érkezik-e ma délután elegendő segítség a múzeum elé, hogy ezt az édes terhet kiállítási szállására segítse. (Sylvester)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
